Olyan anyukákhoz szól a kérdésem, akik (mindegy, hogy volt-e házasság, vagy nem) a gyerekük apjától külön mentek, amikor még nagyon pici volt a gyerek. Találtatok olyan férfit, akinek "gyerekkel együtt" kellettetek? (bőv. Lent)

6 hónapos a babánk.Nagyon rossz a kapcsolatunk,és ha nem lenne a gyerek, biztos,hogy nem lennénk együtt, én már nem szeretem őt, de ő szeret engem. Már nagyon fontolgatom,hogy megkérem, költözzön el, és legyen vége (tavaly már szakitottunk 1 hónapra, és mikor megtudtam hogy terhes vagyok,akkor azt súgta valami,hogy próbáljam meg vele). Persze nem működik..miért is működne,ha egyszer már nem működött. Nem is vagyunk egymáshoz valók. Viszont nagyon félek, hogy nem fogok senkinek sem kelleni, mert már egy másik férfitől van gyerekem. Emiatt gátlásos vagyok, az önbizalmam a béka segge alatt, nem vagyok magabiztos se (pedig nem vagyok bányarém), de akkora fék van bennem a gyerek miatt, és mindig az van bennem , hogy így senkinek se fogok kelleni. Érdekelne, hogy voltatok-e hasonló helyzetben, és hogy volt a történet, hogy találtatok-e értelmes férfit, aki el is fogadta,hogy mástól van gyereketek?