Gyerek érdekében együtt maradnál?

Nekem a szüleim kétéves koromban elváltak. Nem voltak összeillőek, csak azért házasodtak össze, mert "besikerültem", nagyon fiatalok voltak, és sajnos apám már akkor is ivott (meg az anyjával sem volt minden rendben, amolyan hárpia-anyósként viselkedett).

Aztán tíz év múlva apám visszakönyörögte magát, anyám meg "a gyerek miatt" - azaz miattam visszafogadta. Adott neki még egy esélyt, ahogy szokták mondani. Nem kellett volna: állandósultak a veszekedések, verekedések, főleg a tesóm születése után. Apám egyszer úgy megverte anyámat, hogy az maradandó egészségkárosodást szenvedett, leszázalékolták. Aztán az öcsém másfél éves korában anyám kijelentette, hogy ő nem akarja, hogy a kisebbik gyereke is úgy nőjön fel, hogy állandó a veszekedés, ordítozás, így kivágta apámat. A lehető legjobban tette...

Ennek az esetnek csak annyi a köze a tiétekhez, hogy a tiétekből is lehet hasonló. Írtad, hogy az anyósodék fúrnak (a válás után anyám is megkapta a nagyanyámtól, hogy "csak azért kellett a fiam, hogy ne szégyenszemre lányanyaként szüld meg a kölyködet"), hogy a férjed magasról tesz rád, és akárhogy próbálod helyrehozni a kapcsolatot, nem vevő rá.

Két hónap azonban még nagyon kevés idő - ha tényleg csak két hónapja kezdődtek a viták-, így azt javasolnám, mielőtt meggondolatlanul bíróságra rohansz, próbálj meg beszélni a férjeddel, mondd el neki őszintén, hogy te képtelen vagy így élni. Indulatok, harag nélkül mondd el, hogy neked nagyon fáj, amit most csinál, és szeretnéd, ha közösen (ez fontos !) változtatni tudnátok a dolgokon, hiszen te szereted és vele akarsz élni továbbra is.

Nagyon fontos, hogy ne emeld fel a hangod, maradj telejsen nyugodt, és kérd meg őt is, hogy próbáljon uralkodni magán!

Remélem, sikerrel jársz, és végül mégsem kell elválnod. Ha viszont nem sikerül tisztázni a dolgokat értelmes, emberi hangnemben, akkor "csak a gyerek miatt" ne maradj vele! Én a saját bőrömön tapasztaltam, milyen az, mikor a szülők gyűlölik egymást, egész nap és egész éjjel csak ordibálnak, verekednek, és sajnos a mai napig sem tudom elfelejteni ezt. Nagyon irigylem azokat, akiknek "normális" család jutott, és néha azt kívánom, bárcsak anyám sose bocsátott volna meg apámnak (bár az öcsémet semmi pénzért nem adnám).

Az én szüleim nem váltak el a gyerekek miatt.(sajnos)

Máig tisztán emlékszem, h minden veszekedéskor magamat hibáztattam .

Sikerült lelki nyomorékot nevelniük belőlem.

26F

nekem apám lelépett amikor 2 hónapos voltam. jól döntött. sokkal jobb volt csak anyummal felnőni mint egy qurvázós, néha nagyon piálós, pénzt elverős apával...

alig ismerem, de erről főleg ő tehet, hiszen ha nagyon akart volna, akkor jöhetett volna látogatni, de neki fontosabb volt az épp aktuális csaja.

22,48as vagyok

Azért látszódik, hogy akik így nőttek fel, azok mind szakítást mondják. Akiknek meg úgymond minden összejött, csak azok javasolják a békülést és megbeszélést.Mert ők nem voltak hasonló helyzetben.

Szia.Én teljesen megértelek téged,hogy elég volt neked ebből a kapcsolatból.Azért is mert én is hasonló cipőben járok.Sokszor gondolkodtam már én is ezen.Szerintem a gyerek miatt nem kell együtt maradni senkivel sem.Nekem van egy 22-hónapos kisfiam akivel tulképp.én vagyok nap mint nap ha itthon van a párom ha nincs.Nem járunk sehova mi se.Én az összes szeretetemet a gyerekemnek adom,annyira eltávolodtunk egymástól.Nem beszélve a szexről ami nálunk nincs.Nem jár el sehova,nője sincs és mégse!!!Én nem szeretném így leélni az életemet,hogy lassan megutáljuk egymást.Ha ti még éreztek egymás iránt valamit,akkor megér még egy próbát hátha változik valami.

Fiatalok vagyunk még ahhoz,hogy ebbe a helyzetbe beletörődjünk.

Az én anyukám azt mondta hogy sokszor úgy volt hogy majdnem vállnak de nem akart miattam, nem akarta hogy anya vagy apa nélkül maradjak. Én ennek nagyon örültem.

Aztán mentek egy házassági tanfolyamra meg házassági tanácsadóhoz és minden jobb lett.