Elválás 2 gyerekkel, hogy éltetek a válás után?

2 verziónak voltam tanuja. (remélem nem baj hogy erről írok)

1. Apuka lelép, pereskedés, sárdobálás, új asszonyka, exnej veszekedése. A gyerekeket egymás ellen akarják forditani, főleg anyuka. Fyerektartást utalják automatikusan, 20% gyerekenként. Ami nem kevés. Most ott tart a dolog hogy eltelt egy csomo év apuka sz@rik a gyerekekre, nem viszi őket. Most már a gyerekeivel veszekszik exnej helyett. Van egy másik gyerek azzal van elfoglalva

2. Válás, sárdobálás, mocskos pereskedés. Anyuka apuka, és élettársa ellen nevelné a gyerekeket, de azok nem hallgatnak rá. Mindig az apjuknál vannak a gyerekek de a gyerektartás megy az anyának.(ami nem járna, mégsem elég neki, 30.000ft) eltelt sok év mégis cirkuszol az anyuka

látszik az hogy ahány válás annyi féleképp van

Én csak a saját példámmal tudok jönni.Elköltöztem apukától,ot maradt neki a ház,meg minden,megegyeztünk,ő nem fizet gyerektartást,de a hitelek az övé.Azóta én fizetem az egyik hitelünket(mert egyszer csak abba hagyta a fizetését),és gyerektartást sem fizet.Mocskolódás van az ő részéről,ellenem és az élettársam ellen,Ő az anyjához költözött nincs senkije,alkalmi kapcsolatokon kívül.Szerencsére sosem találkozom,beszélek vele,csak annyit tudok,amit a gyerekek mesélnek.Én kínosan ügyelek arra,hogy előttük ne mondjak rosszat az apjukról,hisz nem akarok nekik fájdalmat okozni.

Hogyan is élünk? Jól,tényleg nagyon jól,a nevelőapjukért rajonganak,és ez kölcsönös,olyan igazi családi életet élünk,sokaknak hihetetlen,de teljes a boldogság.

Anyám miután elvált apámtól, úgy élt velem és a tesómmal, hogy az valami katasztrófa! Máig szenvedek az ebből fakadó nehézségek miatt.

Ovis koromban elváltak. Az a nap, amikor apám összecsomagolt és elment, az olyan furcsa depis nap volt, hogy sosem felejtem, igaz pontosan elmesélni nem tudom azt a fagyos hangulatot, de nagyon rosszul hatott rám.

Utána jött a sok-sok hónapon át zajló válóper. Apám azért küzdött, hogy legalább egyikőnk vele éljen. Anyám azért harcolt, hogy minden anyagin igazságosan osztozzanak, és listát írt minden tárgyról, ruháról, egyébről, amit ő vett apámnak, hogy azt is kifizettesse vele. Ma ezt szánalmas dolognak tartom, akkor gyerekként anyám úgy tálalta mindezt, hogy azt hittem, apám ezeknek értékét tőlünk akarja elvenni, és anyám a megélhetésünkért harcol, röhej.

Válóper lezajlott, bíró anyámnak ítélt mindkettőnket, apán hétvégente vihetett el. Apám kénytelen volt beletörődni. Anyám a beletörődés helyett még húsz év után is duzzog és apámat szidja.

Apám fizette a gyerektartást, ahogy azt előírták, és hétvégente nála voltunk, ami jó volt. Nála nyugi volt, kivéve, ha az apai nagymamám megjelent, mert az állandóan anyámról kérdezősködött és szidta.

És otthon anyámmal, avagy anyám válás után 2 gyerekkel:

Megmaradt vérigsértett hisztikiránynőnek. Szinte nem volt egy nyugodt napom sem vele.

Kezdetben még mindennapos volt, hogy apámat szidta, ellene uszított. Később ez ritkult, de ha rossz történt, vagy valamiért panaszkodtam, akkor a válasz midnig az volt, hogy ha apád nem ment volna el...

Anyám dolgozott, emiatt érthető, hogy kevés ideje volt ránk, munka után fáradt volt, tehát az az igazi anya-gyerek közötti kapcsolat és sok-sok beszélgetés nálunk elmaradt. Anyám ezt nem tartotta fontosnak, így nagyon-nagyon nem ismer engem, és gyerekkoromtól fogva millió titkom van előtte. Merthogy amikor meséltem is neki, nem érezte a súlyát, nem figyelt, vagy gyerekes dolgoknak tartotta, kritizált, nem figyelt. Így lett köztünk nagy szakadék és sok-sok tabu, bennem gátlások hegye.

Hosszú éveken át játszotta az elhagyott feleséget, mint aki nem tehet semmit, hogy elhagyták. Pedig ma már tudom, hogy bizony csak maga tehet róla.. Az összes rokon és utcabeli anyámat sajnálta. És dicsérték, hogy milyen rendes, hogy egyedül nevel minket. Már én is lehittem, hogy milyen egy tündér anyám van, és emiatt magamban kerestem a hibát, hogy akkor csakis velem lehet baj, ha ennek ellenére nincs jó kapcsolatunk. Ma már ezen is csak nevetni tudok.

Anyám évekig nem pasizott, mondván jajj a gyerekek miatt még vár. Aztán mikor már hozzászoktunk, hogy nincs apa, csak mi élünk a házban, és elkezdett ismerkedni, az maga volt a pokol és a sokk. A hideg rázott, ha megjelent valami úriember a házunkban. Anyám előre sosem szólt, hogy ki ő és miért van ott. Persze tudtam akkor már 8-10 évesen. Csak rossz volt, hogy továbbra sem beszélget velem és a pasikról sem szól előre, hogy mi várható, odaköltözik-e és ha igen, mégis mi lesz akkor, hogy fogunk élni.

Gyerekként azzal szembesülni, hogy egy vadidegen pasi mászkál a házban, és bármikor találkozhatok vele és nincs hova bújni előle, az maga a pokol! Végül minden pasit sikerült elüldözni, anyám egyedül volt sokáig.

Mi felnőttünk és én jól megtanultam, hogy hogy nem szabad élni és hogy nem szabad házasodni... vagy jól, vagy sehogy!

A gyerekkoromat senkinek nem kívánom, szomorú volt. Anyám megmaradt olyannak, aki volt, ő a sértett királynő még mindig. Volt egy hosszabb kapcsolata azóta, de együtt nem éltek, csak összejártak egy ideig.

Nálunk úgy zajlott:

Anyuka félrelép, eltűnik 2 hétre az új pasival. Amikor az apa tudta nélkül külföldre akar távozni a gyerekkel, az új pasi ott hagyja őket, bepánikol a 4 éves kislány láttán.

Anyuka lelép, hátrahagyja a gyereket, de viszi a kocsit és a megtakarított pénzt. Később a pénz elfogy, kocsi eladódik, annak is elfogy az ára. A Barátnők kiokosítják anyukát, hogy a gyerek után jó pénz jár ám.

Ezért anyuka elviszi a gyereket az óvodából szó nélkül.

A rendőrség körberöhögi apukát, a bíróság húzza a válást.

Apuka többé nem is nagyon látja a gyereket, majd a bíróság kimondja a válást, a gyermeket pedig elhelyezi az anyjánál, mivel jobb helyen nem is lehetne. Apának még a felügyeleti jogát is elveszik, mer mérne.

Megállapítanak havi 50 eFt-os tartásdíjat egy gyerekre, amit az anya egy év múlva tiltókeresettel vonat visszamenőleg is, annak ellenére hogy az apa fizet. A Bíróságot ez a tény nem érdekli, apát lehúzzák visszamenőleg 6 (egy kis visszadátumozási trükkel 7) hónap extra tartásdíjra.

A gyereket anya folyamatosan apa ellen neveli, nem is nagyon láthatja. Anya saját bevallása szerint szívességet tesz, amikor néha engedi találkozni őket. A gyámhivatalt ez a tény nem zavarja, a bíróság az apa beadott keresetére megállapítja, hogy ez jobban nem is lehetne, de ha már így összejöttünk, fizessen már apuka 100 eFt-ot anyuka költségeire...

Gyerek vagyok.

Anyukámnak volt egy (rosszabb) háza, oda mentünk. A tesóm nem sokára visszament apukámhoz. Ők jól élnek, mi nem. Meg azóta nem vagyok apám gyereke, tesóm sokkal több mindent megkap.

Elvált nő vagyok, igaz csak egy gyermekkel- de nem hiszem, hogy a történetben a gyermekek száma lenne a legfontosabb :)

Én adtam be a kerestetet, mert mélységesen csalódtam a (volt) férjemben. Az évek alatt lusta, elkényelmesedett lett, én pedig észrevétlenül szerveztem a nyaralásokat, egyedül álltam helyt a gyermeknevelésben, háztartásvezetésben, munkahelyen, figyeltem a pénzügyeinkre stb.- ő meg állandóan fáradt volt, nem volt partner a beszélgetésben akkor sem, ha az egyszerű érdeklődés és nem problémamegbeszélés akart lenni. Minden mindegy volt neki, az is, hogy mit eszünk, az is, hogy hová megyünk pihenni, de ő maga arra is lusta volt, hogy ötletet legyen.

Sosem mondta ki, de idővel szerintem bántotta pl. az is, hogy jobban keresek- pedig minden megkeresett fillért a családra fordítottam, a megtakarításokra, a jobb életminőségre stb.- aminek ő is ugyanúgy élvezte a gyümölcsét és én mindenben támogattam. Kitalálta, hogy nem tetszik neki a munka, keres másikat- kereste nagyon- több, mint egy évig nem talált (főváros)- csak mert NEM keresett. Megkeseredett, tehetetlen emberré vált az idők során.

Ehhez hasonló csalódott, elhidegült hangulatban adtam be a keresetet, amit nem értett meg, máig nem érti, hogy mi volt a probléma vele és úgy gondolja, hogy ő tökéletes társ és apa volt.

Amióta elváltunk fellélegeztem- könnyebb az élet, mert nem kell senkinek könyörögni, nem kell szomorúan várni, hogy valaki reagál arra, amit kérdezel, nem kell egy lusta felnőtt embert a végletekig eltartani, akinek csak igényei vannak.

Sokkal jobb színvonalon élünk a gyermekemmel (pedig apuka nem fizet gyermektartást rendszeresen- a tárgyalás idején is munkanélküli volt, így a bíróság 10 eFt-ot ítélt meg, én pedig már akkor is tudtam, hogy azt sem fogja teljesíteni).

Minden csalódottságom ellenére is nagyon sok munkám van abban, hogy a gyermekem ragaszkodik hozzá- pedig a láthatás idejét szabadon határozza meg, havonta talán 1* megjelenik, de sosem tudja előtte 2-3 nappal jelezni, hogy mikor érne rá. Sokszor megígér a gyereknek olyanokat, amiket nem tart be (pl. felhívja másnap vagy legközelebb elviszi fagyizni- ilyesmik, ne nagy dolgokra gondoljatok)- ez nekem nagyon fáj, legszívesebben leordítanám a fejét, hogy ne ígérgessen úgy, hogy nem tartja be, mert ezzel igenis árt... de nem teszem, mert úgysem érnék el vele eredményt.

Mindig elmondom századszorra is, de teljesen hatástalan.

A gyermekemben igyekszem fenntartani azt a képet, hogy az apja egy becsületes, tiszteletre és szeretetre méltó ember, aki szereti őt nagyon- nem tudom, ez meddig mehet még így, mert a gyerek nő és egyre inkább felteszi a keresztkérdéseket (pl. apa megígérte, hogy felhív, miért nem? stb.)...

Egyébként nincs párkapcsolatom és nem is vágyom rá.

A válás során nem volt min osztozni, nem kerültem kiszolgáltatott helyzetbe, továbbra is ott élünk a gyermekemmel, ahol eddig, mert az én tulajdonom volt és maradt minden.

Próbált a volt férjem kicsinyeskedni, hogy ott hagyta a biciklijét meg hasonló- mindezt a bíróság előtt persze...de meglepődött, mikor közöltem, hogy időpontegyeztetés után bármikor jöhet és viheti, amire igényt tart, akár tanukkal is.

Egyébként ő ment el- a válókereset beadása előtt már azzal szórakozott, hogy ő kimegy napokra, hetekre külföldre, és majd a barátai segítenek neki munkát keresni. Hónapokig toleráltam, támogattam, bőven többet költött csak útiköltségre is, mint a havi huszonezer forintos munkanélküli "keresménye"- és így még otthon sem kellett lenni. Ezidő alatt beletanultam a magányos szülő szerepbe is.

Utolsó húzása az volt, hogy nem jött haza, amikorra jelezte, nem volt elérhető egy napig, majd derüs képpel hazaállított és közölte, hogy nem fog külföldön munkát találni, de a haverjaival meccset néztek és csak hazaszaladt megnézni a fiát, megy is vissza külföldre másnap reggel.

Jól kiakadtam, összevesztünk, elmondam neki, hogy akkor ha ezt megteszi, maradhat is a kedves barátoknál.

1-2 hét múlva nagyon elcsodálkozott, amikor zárat cseréltem a saját ingatlanomon. Hőbörgött hajnalban, hogy miért nem engedem be stb.

A tárgyalásokon először nem jelent meg, hirdetmény útján kellett kerestetni, értesítés nélkül megváltoztatta a lakcímét, telefonszámát, egyéb elérhetőségét stb.- aztán előbukkant és előadta a jó apát, a bíróság "kiröhögte" :)

Azóta külföldön tengődik, se rendes munkája, se kapcsolata- a hozzáállása mit sem változott, de ez már nem az én bajom. Örülök, hogy nem használ ki tovább és nem élősködik rajtam örökre.