Nagyon félünk apától. Mit lehet tenni?

Akkor legyen szíves a fiatalember elmenni az ingatlanból. Más házában nem illik a nyálunkat verni.

Vagy apuka tulajdonrészét nyugodtan megveheti a kedves anyuka. Vagy te.

De ez menjen el, de pénzt nem kap ez nem működik.

az csikitaditman te rigó bennszülött romaveréb!

asszem k**vaanyádat jelent vijetnámiul, egy filmben láttam

Szia!

A mi családunk is ugyanígy járt, azzal a különbséggel, hogy az én anyámat ütötte verte is! 3 éve durvult el nagyon nyáron a helyzet, akkor vált tarthatatlanná. Addig mi is az életünk miatt nem tudtunk elmenni, ház, stb, de nincs más választás! Beadni a válókeresetet, elköltözni nagyszülőkhöz, albérletbe, ismerőshöz, ahova tudtok, vinni mindent a lakásból amit lehet, és várni hogy megoldódjon a helyzet. Mi kértünk vagyonmegosztást, apám nem fizetett gyerektartást, a lakásból mivel el kellett költöznünk a tarthatatlan helyzet miatt, albérlet támogatást is ítélt nekünk a bíróság, amit neki kellett volna fizetnie, plusz a tönkretett holmijaink értékét is fizetnie kellett. Ő persze nem adott semmit, így teltek a a hónapok, az évek, nekünk ez volt a jó, mert így gyűlt a "számláján" a pénz. A megoldást a következőképpen vártuk: ő lemond a ház ráeső részéről, viszi a telket ami a ház mellett van, mi lemondunk a telekről, és nem kapunk gyerektartást, plusz nem kell kifizetnie az adósságait felénk. Végül belátta, hogy így jobban jár, mert ahogy volt egy bejelentett munkaviszonya, a fizetése nagy részét letiltották, stb. Meglepetésünkre önszántából jelentette be az egyik tárgyaláson, h hajlandó aláírni a papírokat. A kapcsolatot nem tartjuk, ő sem keres minket, mi sem őt, szerencsére messze elköltözött.

Mielőtt ez az egész lezajlott, volt 72 órás, de 1 hónapos távolságtartási végzés is ellene. A házba nem jöhetett haza, mert különben elvitték volna a rendőrök. Nálunk sem voltak nagyon segítőkészek, de ha már minden este hívod őket, mert áll a bál, beveri anyád fejét, stb, akkor majd kezdenek magukkal valamit! A bíróság által kihelyezett ügyvédért fizetni nem kellett, és ő nagyon rendes volt! Összesen másfél év volt az egész procedúra, és akkor nagyon hosszúnak tűnt, de amikor végre hazaköltözhettünk, és rendezhettünk magunkat lelkileg, anyagilag, ahhoz fogható érzés nincs!

Nem tudok sajnos mást javasolni, mint hogy pakoljatok össze, és lépjetek le! Tudom nagyon nehéz, és ott is kellene hagynod a sulit, ha megteheted, akkor jelentkezz át levelező tagozatra, és dolgozz, mert anyagilag is megfog viselni titeket, pláne ha hitel van! De biztos van nálatok is megoldás! Én is így csináltam végig, van még két húgom, egyetem meg középiskola nekik, közbe én is csináltam levelezőn, de nem lehet magára hagyni anyádat! Csak ez a megoldás létezik, és tudom hogy nehéz, de később nem fogjátok megbánni!

Ja és még annyit, hogy nálunk nem volt fiú/férfi a családban, de ha lett volna egy bátyám, az már biztos hogy egyszer úgy megagyalta volna, hogy az életben nem lett volna többet kedve verekedni, meg szórakozni velünk! Érdemes egyszer jól megleckéztetnetek, és ha abból sem ért, és nem megy el, akkor el kell menni! Hagyj kakaskodjon csak, 1-2 hónapig tetszeni fog neki, aztán mikor csekket kéne fizetni, akkor majd rájön...

23/L