Mit takar, hogy a "gyermekek miatt vagyunk/maradunk együtt? Miééért? Kinek jó ez?

Nem csak a pénz. Nekem felnőtt koromig betolták a kész szendvicset a számba, fogalmam sem volt 30 évesen, hogy kell önellátónak lenni. De fontosnak tartottam megtanulni, 8 év alatt már félútra jutottam el ebben....:D:D

De akik gyerekkorukban összekerültek és rögtön együtt költöztek el a szülőktől, azok csak a felét tudják az önellátásnak és félnek a másik felétől (6-7 olyan dologban való együttes jártassághiány - pl. mit kell csinálni csőtöréskor - pont elég ahhoz, hogy félelmetes legyen a különválás, vegyük hozzá, hogy sosem aludt rendszeresen egyedül egy üres lakásban!), szóval a felnőttéválás felemássága az ok igazából!

Az említett érzelmi hiányosságok is pont a felemás felnőttséget jelentik.

Szóval az érzelmi, anyagi és fizikai öngondoskodás képessége csak félig alakult ki annál, aki nem egyedül lett felnőtt, hanem valakivel ketten.

Nekem legalább az agyam egész életemben azon járt, hogy egyedül mikhez kell felnőni, miket kell megoldani. De ezeknek az embereknek még soha.

Mindig a házastársuk ÁLTAL akartak ÖNfenntartási feladatokat megolda(t)ni....

Még jó, hogy akkor nincs helyén bennük ez a dolog!

Az a kapcsolat, ami így végződik, az elejétől fogva álságos volt, valamelyik vagy mindkét fél hazudott, és azzal, hogy még gyereket is vállaltak, baromi felelőtlenek.

A gyerekek itt szomorúak és lelki betegek lesznek akkor is, ha veszekedésben élnek, akkor is, ha elválnak a szülei, kivéve egy-két ritka esetet.

Kinek jó ez?

Vagy a nőnek, vagy a férfinak.

Nőnek akkor, ha érdekből ment a pasihoz, addig játszotta a királylányt, gyerek jötte után vérbeli sárkány lett, aki a férje vérét szívja.

Férfinak akkor, ha eljátszotta az aktív pasit eleinte, hogy megkapja a nőt, majd házasság+gyerek után (=nyeregben érezve magát) eltunyult, kiszolgálják, stb, és nem akar válni, de a nőnek uncsi így...

stb

Azoknak, aki ide jut, hogy együtt vagy külön, azoknak nem szabadott volna gyereket vállalni.

"A gyerekek itt szomorúak és lelki betegek lesznek akkor is, ha veszekedésben élnek, akkor is, ha elválnak a szülei, kivéve egy-két ritka esetet. "

Én egy lelkibeteg elvált szülős gyereket sem ismerek, sőt. Az összes megkönnyebbült, boldog, ha végre válnak a szülei. Az tény, hogy az otthoni szeretet hiánya, veszekedés boldogtalanná teszi őket. A válásnak inkább örülni szoktak.

Mondjuk a gyerekeknek jó?

Tudod nem csak olyan rossz házasságok léteznek, ahol nap-mint nap egymást dobálják sárral a felek. Van, amikor csak kialszik a tűz, és tudják mindketten, hogy külön utakon jobb lesz, de a megélhetés, a gyerekek nevelése két fizetéssel sokkal könnyebb. Vannak ám intelligens felnőttek is, akik nem azon agyalnak, hogy már nem bírják tovább a férjük/feleségük mellett és lepattannak. Egy idő után megtalálják a megoldást, és adandó alkalommal kapnak rajta, hogy el tudjanak válni, anélkül, hogy véres vitákat folytatnának le.. Én inkább ilyeneket látok, az érzelmi része biztosan megterhelő, de el lehet intézni méltósággal is, nem pedig lealacsonyodva.