A férjem válni szeretne, közös megegyezéssel, de kommunikálni nem hajlandó. Hogyan vegyem rá, hogy találkozzunk telefonon beszéljünk? Volt már valaki hasonló helyzetben?

Nos én csak egyet mondhatok: mivel bíróságon úgyis találkozni fogtok ott elmondhatod a bírónak a bánatod és, hogy nem hajlandó megbeszélni a dolgokat mindennemű kommunikációt elutasít.

Ott mondd el a te álláspontodat, igényeidet stb.

A bíró meg dönt, amit vagy elfogadtok vagy fellebbeztek.

Ha látja, hogy döcögős lesz az út akkor talán hajlandó lesz leülni veled és megbeszélni.

Kérdező (#22), tévedsz, ha benne lennék sem fognám fel, mert amit csinálsz ebben a témában, az mindenféle értelmet nélkülöz, szimpla hiábavalóság.

Egyébként meg önmagaddal vagy a legnagyobb ellentmondásban, ha "Nem a bosszú hajt, a megegyezés!!!" felkiáltással akadályoznád a közös megegyezéssel való békés válást.

Értsd már meg, hogy a világon semmi büntetőjogi vagy polgári jogi relevanciája nincs annak - már vagy 100 éve - hogy ki csalt meg kit, vagy ki nem, a macskát sem érdekli, ezzel a felkiáltással sem követelhetsz semmiből sem többet, egy fél százalékkal se, hiába bizonyítod be akár, hogy viszonya volt a fél várossal...

Értsd már meg, hogy ezzel az egész kavarásoddal csak a rövidebbet húzhatod, egyfelől, mert a saját idegeidet rongálod vele, másfelől meg 26 módon tud visszavágni úgy, hogy Te leszel kínos helyzetben.

(velem csinálná ezt a zasszony, pl. elhívnám az összes ismerőst a tárgyalásra, és miután "kitálal" kedvére, eszembe sem jutna cáfolgatni és kardozásba belemenni, hanem egyszerűen visszakérdeznék, hogy "ÉS?"... vágod már, hogy miért nem jöhetsz ki ebből az egészből jól? ...)

Kérdező (#26), látom közben magad is felismerted a dolgot, pontosan így van. Egy rakat ismerősöm így vált, mivel nem akart gyorsan új házasságot, ezért ráért neki a papíron való válás addig, hogy leteljen 2-3 év, onnantól meg egy 15 perces tárgyaláson megvan...

Most akkor voltaképp mi is az értelme a kavarásodnak szerinted?

Kérdező (#29), nem én egy "megcsalás" miatt egy tizen-huszonéves kapcsolatban egyáltalán nem válnék... de ez egyéni, kinek mi lépi át az ingerküszöbét...

Az már kiderült számodra is az előbb, hogy a különélés tényén kívül a világon semmit sem kell bizonyítania... mellesleg meg a két állítás nem zárja ki egymást, ugye az a koreográfia is elég közismert (bár inkább a hölgyek körében gyakoribb) hogy az ember nem tud együtt élni a másikkal, és akkor előbb keres egy harmadikat, és utána szakít a társával. Ezt hívják egyébként kapcsolat-függésnek, amikor valaki kapcsolatból csak egy másik kapcsolatba mer lépni - és rendszerint a "két szék közt a pad alá"-hoz szokott vezetni. De egyéb büntetése ennek sincs...:)

Tudod, a haragon kívűl még a büszkeség egy borzalmasan rossz tanácsadó.

(privát véleményem szerint meg nálatok mindketten kapcsolat-függőek vagytok, úgyhogy ha most sikerülne a férjedet visszatartani a válástól, akkor záros határidőnyi nyűglődés után Te lépnél ki egy stabilnak tűnő 3. fele... nem gondolod? Valahogy kételkedem benne, hogy ekkora önérzet mellett tényleg rövidre tudnád zárni véglegesen magadban az elmúlt dolgokat, de javíts ki, ha másként látod)