Van itt olyan, akinek azért ment tönkre a házassága, mert nem született gyerek?

28 évesen váltak el, és addigra 10 éve voltak házasok!?!?

Amúgy én nem ismerek ilyet, de olyanokat igen, akik nem is akartak gyereket, azért nem lett.

Több olyan házaspár ismerek, akiknek nem lehetett gyereke, mégis együtt élték le az életüket.

Aki emiatt elválik, az nem szereti a párját.

Édesanyám munkatársa egy 50 éves nő. Neki is megmondták már fiatal lány korába, hogy nem lehet gyereke. De leélte az életét a férjével. Sosem védekeztek eztán ,mert minek.

Aztán 52 évesen egyszer csak teherbe esett. Mindenki nézett egy nagyot.

Nekünk 11 együttélés után lett csak gyerekünk. Amikor összejöttünk, úgy gondoltuk, hogy mindketten egészségesek vagyunk, de amúgy akkor az elején még nem is terveztünk gyereket, családot, házasságot. Az esküvő után 4 évig tartottak a próbálkozások (1000 vizsgálat, kezelések, inszemináció, lombik) ami miatt hullámvölgybe került a kapcsolatunk is, bejött egy 3. is a történetbe, de nem váltunk el, át tudtuk beszélni a dolgokat. A férjem azt mondta, ő el tudja képzelni az életet gyerek nélkül is velem, emiatt nem hagyna el, viszont az örökbefogadástól teljesen elzárkózott.

Most már van 3 gyerekünk, és együtt vagyunk, nem mondom, hogy 100%-osan minden oké, de nem a gyerekek miatt. Szerintem ha nem sikerült volna, akkor én lehet, hogy elválok, mert a "sors kezének" éreztem volna, biztos nem véletlen, hogy nem lehet gyerekünk, talán egy jel, hogy nem vele kell leélnem az életet. Én mindig tudtam, éreztem, hogy lesznek gyerekeim. (39N)