Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan indul egy válási folyamat? Mi az első lépés?
Férjemmel 6 éve vagyunk együtt, 2,5 éve házasok.1 hónapja született meg a Picink, de azóta végleg eldurvult a helyzet itthon.
Már a terhesség alatt is elhanyagolt, semmibe nézett, nem várta a gyereket.Pont abban a hónapban már szét akartunk menni, amikor a Kicsi fogant, de mégis úgy döntöttünk, adunk magunknak még egy esélyt. Aztán meg jött a jóhír,hogy babánk lesz. Jóhír volt nekem, ő nem akarta (de arról nem volt szó, hogy elvetessük).
Biztam benne, hogy formálódni, változni fog ő is, de nem. Egészen, míg haza nem jöttünk a Babóval. Mostmár persze az ő gyereke is! Viszont semmiben nem segít, csak azt hajtja, hogy itthon vagyok, ennyi dolgom van 8mármint gyerek, háztartás,háziállatok,főzés, stb.)
Egy szolgaként kezel.
Ott tartunk, hogy nem mozdultam még ki itthonról csak egyszer, amikor védőnőhöz mentünk 2 hetesen. Nem engedi, hogy a Kicsivel felsétájak a városba, vagy kocsival vigyem valahova(pontosabban csak osztja az eszet, amikor megtudja, hol voltam, mit csináltam).
Az utolsó csepp a pohárban az volt, amikor 2 napja megütött!Pongtosabban megmarkolta az arcom és megrángatott miközben szoptattam. Persze a gyerek is rögtön elkezdett sírni, nem kellett neki acici sem, s erre hogy reagált? Én nem vagyok jó anya, mert nincs türelmem a gyerekhez.
Azóta is cseszeget mindenért, de mostmár félek, mert atzt hajtja, hoyg szedhetem a cuccom, de a gyerek marad.
Sajna a ház,a mit ketten építettünk és ketten fizetjük évek óta a törlesztőrészletét az anyósom nevén van. + Ő ráadásul jól is keres.
Ugye nincs rá esély, hogy a gyereket elvegyék tőlem?
Akkor tűrjem ezt a megalázást még ki tudja meddig?
Kihez forduljak? Hogyan zajlik egy válás?
Úgy néz ki, nálunk nem lesz közös megegyezés a baba miatt. Teljesen készen vagyok...
Akkor annyi történt, hogy ígért fűt-fát, aztán kb. 1,5 hónap múlva egyik vas. délután, amikor tök idegbeteg volt ismét, hívtam öcsémet, aki értem jött, s hazavitt a Kicsivel. Párom ki sem jött a dolgozószobából. Azt hitte, nem merem megtenni. Aztán másnap csak kb 3-szor hívott, s utánavlónap vagy 4-szer, de akkor már meg volt zavarodva, hgy én nem tudom, NEKI milyen sz.r üresen kongó házba hazamenni, hogy nem várom, hogy nem tud mögémkucorodni, s hogy nincs gyerekzsivaj és nem hallja a Kicsi szuszogását, míg alszik.
Bő egy hetet voltam otthon, aztán megálapodtunk egy utolsó esélyben. Mikor hazaértünk, remegve vette át a Kicsit és úgy szorított magához, mint talán még soha...
Azóta nagyjából rendben vagyunk. Azért csak nagyjából, mert anyósom állandóan kavar, szítja a feszültséget köztünk, ahhoz már nincs türelmem, hogy az ő szemétkedéseit leírjam. De a lényeg, hogy a Párom két tűz közé szorul sokszor, és bár lecseszi az anyját, az továbbra is befolyásolja őt, mert érzelmileg sokszor zsarolja (egyedül nevelte őket, és képtelen megérteni, hogy az én párom már nem tőle függ, nem úgy, mint a másik fia, aki már 35 éves és még mindig vele él, és telejesen alárendeltje. Szó szerint. Totál nem önálló, mindenben az anyjára szorul. Szép kilátásaim vannak arra nézve, hogy mi lesz, ha ez a nő nem lesz. Akkor még az a teher is a nyakamba szakad...)
De a lényeg, úgy néz ki, kilábalunk a gödörből. Csak anyósom ne létezne...
Mindenesetre a mintát elmentettem, mert a legutóbbi eset után megmondtam, utolsó volt. Nincs több esély, legközelebb biztos vége.
Azért én örülök, hogy mindkettőnkben megvolt még a kompromisszumkészség!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!