Tanácstalan vagyok, mit tegyek?! A férjem 4,5éve nem dolgozik

Szépen indult minden, már majdnem 8 éve együtt vagyunk. 2008ban házasudtunk össze, a kisfiunk novemberben született. A férjem elötte szeptemberben felmondott a munkahelyén. Gondoltam gyorsan talál majd munkát. Februárban vettünk egy házat, amit csinosítgattunk, újítgattunk, hamar elszaladt az idő. Teltek a hónapok, lassan az évek, és a férjem csak nem ment dolgozni, közben engem is hanyagolt. Sokat számítógépezett. Az estéket általában kettesben töltöttem a kisfiammal a hálóban, míg apa hajnalig gépezett, persze utána délig aludt. Édesanyámnál sok időt töltöttünk, és töltünk a mai napig is. Egyre távolabb kerültünk egymástól, én úgy érzem minden tőlem telhetőt megtettem. Eleinte azt hittem az a gond, hogy meghíztam a terhesség alatt, szépen lefogytam 30kg ot, fodrászhoz jártam, szóval adtam magamra, de a férjemnek így sem kellettem. Próbáltam hívni magunkkal játszótérre, vásárolni, barátokhoz, de ő nem akart...:( Persze munkája még mindig nem volt..Idén januárban találkoztam valakivel, amiről a férjem tudomást szerzett. Nem csaltam meg, de igazán jól éreztem magam a másik férfi társaságában. Azóta áll a bál itthon. Azt mondja szeret, és hiába közeledik, mert én ellököm magamtól..hát hogyne tenném, mikor évekig érte kűzdöttem :( A férfival persze azóta sem találkoztam. Belementem, hogy próbálkozzunk helyrehozni, de egyre inkább veszett ügynek érzem ezt az egészet. Semmi nem változott és úgy érzem nem is fog. Nyáron azt mondta, adjak neki 2 hetet, és elmegy dolgozni..azóta sem tette meg. :( A karácsonyt édesanyámnál töltöttünk a kisfiammal, a férjem felhívott é s közölte, hogy szenteste a gyereknek otthon van a helye. Én azt válaszoltam neki, hogy ez így is van, de csak akkor, ha biztosítani tudja, hogy én otthon lehessek. Legyen miből főznöm, legyen karácsonyfánk, és persze a kicsinek tudjak ajándékot venni. Persze ezek közül csak a karácsonyfa volt meg, meg persze a kaja, amit a férjem szülei vittek...Ők nagyon sokat segítenek, és édesanyám is. Ha ők nem lennének, már lehet éhenhaltunk volna. Számlák sorakoznak, gáztartozásunk már nagyon magas, egy szerencsénk van, hogy védett fogyasztók vagyunk.

Nagyon szép életünk lehetne, egy gyönyörű kisfiúnk van, gyönyörű lakásunk. Mindenki hülyének hisz, hogy még ennyi idő után is a férjem mellett vagyok. Sokszor eltökéltem, hogy elválok, de a lelkem mélyén valami visszahúz. Nem tudom megmagyarázni. Amikor gyesen voltam a kisfiunkkal, kértem, menjen ő gyesre, hogy legalább én tudjak menni dolgozni, persze nem ment. Most hogy szeptembertől ovis, mehetnék is, de még nem vették be egész napra, csak délelöttre, januártól lehet csak ottalvós.

Kérlek ha tudtok adjatok tanácsot. Mert már megbolondulok :( Hogy induljak el, és merre??

Fiatal vagyok még, 26 éves, nyugodt, boldog életet szeretnék! Köszönöm :(