Miért van annyi válás a gyerekszületés után?

Láttam már a "világ másik felén" élő családot és őszinte kíváncsisággal kérdeztem is sokat az anyukától, akinek már 5 felnőtt gyereke van.

Tény, hogy náluk több bölcsőde és férőhely van, ezért is számít arrafelé átlagosnak az öt gyerek. Illetve ha nem is a rokonság, de a kiterjedt baráti kör is vetésforgóban vigyáz a gyerekre.

Amikor mi ott voltunk a férjemmel, én lepődtem meg a legjobban, hogy mindenféle ellenőrzés nélkül, halál nyugodtan ott hagyták velünk a másfél éves gyereket. Amikor bementem a házba, kérdezték, hogy hol van, mondom a férjemmel. Ja, akkor jó helyen van.

Ez a fajta baráti-bizalmi kapcsolatrendszer hiánycikk Magyarországon. Talán kissé túl is vannak féltve a gyerekek - én is így nőttem fel, búra alatt. 14 évesen mehettem először biciklivel a két utcányira levő iskolába.

Nekem a "világ másik felén" levő modell tetszik, igyekszem majd én is úgy csinálni, lazán, mindenre osztva energiát. Jusson a férjemnek is, a gyerekemnek is, a barátaimnak is.

Azt már most elmondtam a férjemnek, hogy ha tényleg megvadulnék a hormonoktól, akkor legyen kedves visszarángatni a valóságba. A szülés előtti egy hétben, meg utána két hétig kérek maximális megértést és türelmet.

Gondolom össze leszek zavarodva, hogy "ezzel itt most mit kell csinálni?", nyomasztani fog a felelősség, az új helyzet. Meg itt-ott fájni fog a szülés, függően attól, honnan szedik ki. Igen, két hétig legyen türelmes, ha elordítom magam, ne ordítson vissza, hanem mutassa meg, hogy mit csináljak (ő már felnevelt egy gyereket, így jóval tapasztaltabb).

Ha két hét után is hülye vagyok, akkor meg szívlapát engedélyezve.

Akkor már magamtól is elvárom, hogy kicsit hátrébb vegyem a fókuszt a gyerekről és kitágítsam a környezetemre. Ha pillanatnyilag besokkallok a sírástól, xaros pelenkától, akkor elmenjek egy fél órát sétálni.

Ha zabaroham törne rám, akkor ne engedjek a csábításnak, hanem rágjak el a répát.

Szexuális téren meg szintén két hétig semmi, bár gondolom a férjem is olyan fáradt lesz a gyereksírástól, hogy neki se fog annyira eszébe jutni. Utána meg annyi, amennyi fizikailag megy. Ha fáj az alvázam, akkor van még rajtam testnyílás, ami nem fáj. Meg van két kezem is.

Műtetem volt már, amikor szintén orvosi utasításra három hétig feküdtem és WC-re is úgy kellett kitámogatni, akkor is jól viselte, jobban aggódott a varrataimért, mint a hiányzó szexért (ha akartam volna sem ment volna).

Jelenleg ez az elképzelésem, aztán remélem, hogy menni fog. De pont ezért, még most, magzat és hormonok nélkül elmondtam a férjemnek, hogy mikortól miért rúgjon seggbe, ha én nem veszem észre magam. Legalább legyen egy külső kontroll.

Az meg egyéni szerencse, hogy ő már tisztában van vele, mivel jár egy gyerek. Valószínűleg nekem lesz több az újdonság benne, így számítok a tanácsaira (pl gyerek melyik felére húzzuk a pelenkát és egyáltalán hogyan kell megfogni). Vagy ha nyüszög és három napja van velem, akkor a férjem valószínűleg előbb rájön, hogy mi baja van, mint én.

Én meg majd idővel beletanulok és menni fog. Ezért is kell a két hét türelmi idő, mert addig biztos, hogy párszor bepánikolok, hogy halványlilám sincs, mit kellene csinálni egy adott szituációban.

Nálunk a helyzet a következő:

Itt a tündéri közel 7 hónapos fiúnk, az apja le se szarjam pedig a gyerek meg van őrülve, ha meglátja az apját...

Én nem kérek segítséget, csak ritkán lázadok, mert a számítógép mindig előrébb van, mint mi.

Én szexelni is szeretnék, a férjem nem. Én igyekszem anya és feleség is lenni, de a férjemnek csak a számítógép létezik, mert ő 6tól 2ig ül egy irodában és elfárad és csak a sz.gép tudja kikapcsolni, mi csak terhek vagyunk a számára. Ezt ő így kijelentette, nálunk ez fog a váláshoz vezetni!

Ha leülök beszélgetni vele, az ölébe veszi a laptopot és mintha ott sem lennék..

#46-os vagyok.

Amíg nem volt gyerek tényleg minden szép és jó volt. Aztán rájött, hogy a gyereket nem lehet kikapcsolni, a gyereknek igényei vannak amit csak mi tudunk kielégíteni, úgyhogy amikor a gyerekkel dolog volt(éhes, szomjas, peluscsere, játék stb..), lefeküdt az ágyban, ölébe a laptoppal és le volt tudva a gyerek, azt mondta, hogy hagyjam én is, majd abbahagyja az ordítást.

Aztán ha elaludt este a fiam, odabújtam volna, beszélgetni szerettem volna mindig az volt, hogy még 10 perc és gépezett tovább.. A 10 perc még 2-3 óra is lehetett, de volt, hogy egész éjszaka.. Másnap ugye ment dolgozni, délután aludt volna, de mivel állataink is vannak(lovak) amik már az én időmbe nem fértek bele és nyihogtak az ablaka alatt, meg mertem szólni, hogy ma még csak egyszer ittak a lovak és délután 5-6 óra van, akkor csapkodott vagdalt, hogy "én őt nem hagyom pihenni.." mondtam, hogy akkor tessék eladni a lovakat és felőlem döglődhetsz egész nap. Erre az volt a válasz, hogy itassak meg, mert ugyanúgy az én lovaim is. Miattuk ismerkedtünk meg, szóval nem félek a lovaktól, de nem vagyok a cselédje!(mondjuk többnyire a lovakat is én látom el, mert neki nincs ideje rá én meg sajnálom az állatokat, mert ha rajta múlana már nem élnének...)

Ha beteg volt a ló és mozgatni kellett akkor fel a kengurut, bele a gyereket vittem minden cuccot ami kell a fiamnak aztán sétálgattam a lóval. Fürdetés előtt felhívtam az anyósom, hogy fürdesse már meg a fiam és altassa el, mert apuka nem ér rá, a lóhoz meg óránként jár az állatorvos olyan beteg.. Átjött segített, a férjem meg közölte, hogy nem vagyok jó anya, mert nem látom el a gyereket. Egyetlen ilyen este volt, akkor is az ő lova miatt...

Dr visszatérve a kapcsolatunkra. Nálunk azért fajult el, mert sorba kell állnom. A laptop a szórakozás, az evés, a saját érdekei aztán a sor végén valahol én meg a fia... És nekünk mindig csak a várakozás jut.

Megint a #46os vagyok.

Én iszonyúan kívánom a szexet, ő hallani sem akar róla.. Ez a másik nagyon problémám. Egyszer volt a közel 7 hónap alatt, hogy ő is "akarta"..