Hogyan alakult a gyermeked és az apja közötti kapcsolat, ha a gyerek picike korában váltatok el? (Gondolok itt pár hónapos korra)

Én a gyerek vagyok, vagyis azóta már felnőttem, de nekem is elváltak a szüleim, amikor még pici voltam. Az én édesapám ivott, tehát nehéz helyzetben voltunk. Én nem emlékszem azokra az időkre, de azóta sincs vele olyan kapcsolatom, mint amilyennek egy apa-lánya között kellene lenni. Tartjuk mái napig a kapcsolatot, de mivel az én édesapámra az édesanyja rá is telepedett, egy nagy gyerek lett belőle. Én hosszú éveken át próbáltam vele egy igazi apa-gyerek kapcsolatot kialakítani, de mindig falba ütköztem, rengetegszer csalódtam benne. Ezért hát egyszer eltört bennem valami, és azóta sem úgy viszonyulok és vágyom már rá, mint korábban. Elegem lett, hogy annak ellenére, hogy ő volt a szülő, mindig én próbáltam közelíteni felé, és most hogy már megvan a saját életem, bár még anyuval és a férjével lakom, aki bár nem a biológiai szülőm, de ő nevelt fel, és soha nem éreztette velem, hogy nem az övé vagyok, ezért örökké, míg élek hálás leszek neki.

Én így állok az édesapámmal...

21L

Kétéves korában váltunk,azonnal lett új kapcsolatom, a tesó már fél éves.

A fiam 4éves, imád az apjával lenni,de kevesli a hétvégéket,így igyekszem minden hosszú hétvégét,ünnepet is apásra szervezni.Amúgy mindenki elégedett,nincs utálkozás.A fiam viszont nem nagyon érti a rendes családmodellt,neki ez a normális,nem emlékszik a régi életünkre.

A lányom két hónapos volt, amikor az apukával szétmentünk. (nem volt más megoldás) Az ő kapcsolatuk kifejezetten idilli, imádják egymást, amikor csak tehette jött látogatni, azóta eltelt majdnem 9 év, jó messzire elköltöztünk nemrég, de ahogy tud jön érte, a kapcsolatuk ugyanolyan jó maradt. És a férjemet is imádja a lányom, mostmár két apuja van ennyi a különbség.

Szerintem tök mindegy, hogy vele él vagy külön, az én apám velünk lakott de velem sosem törődött, nem volt hozzám türelme, ezért anyás lettem inkább. Úgyhogy olyan lesz a kapcsolat amilyenné alakítják, ez kizárólag a szülőn múlik. És persze én sosem uszítottam az exem ellen a gyereket, lehet hogy ez is közrejátszott.

Én páromnak vagyok az élettársa. Igaz párom és volt felesége között nem pár hónapos baba krban szakad meg a kapcsolt. Gyerekek 5 és 7 évesek voltak mikor külön költöztek. Sajnos nagyon nagyon csúnya válóper közeledett, 4 évig tartott a válóper. A vége az lett, hogy az édesanyuka mindent megpróbált, hogy eltávolítsa az édesapát az útból. Csak, hogy ez visszafelé sült el, hisz gyermekek imádták/imádják az apjukat, így a bíróság nekünk ítélte a lurkókat. Ez egy más fajta oldal, de nálunk ez történt.

Tehát kérdésedre válaszolva, nagyon rosszul alakult a viszony, aminek az lett az eredménye, hogy mi neveljük a gyermekeket. Örömmel olvasom azt a 2 anyukát, aki válaszolta, hogy nem nehezítette meg az apuka életét. Jó, hogy van még ilyen, de talán ez a ritkább. Hajrá mindnekinek! :)