A férjem, akivel folyik a válóper, felszólított-telefonon pénteken éjszka, hogy vasárnap hozzam el tőle a személyes dolgaimat. Én telefonra köteles vagyok menni?

Nem igazán hiszem, hogy jobb helyzetben vagy.

Amennyiben a férjed jogosan kéri azt, hogy vidd el a személyes cuccaidat, akkor inkább azt mondom, hogy örülj neki, hogy szólt, és nem "kidobálta", hiszen neked a jogosságát megalapozó helyezet (amely lehet bírósági határozat, végzés, ítélet, közös megegyezés vagy bármi más) miatt felszólítás nélkül el kellett volna vinned a személyes holmikat.

Azonban ha a férjed nem jogosan "kötelez" téged erre, akkor természetesen ő jár "rosszul", ha bármit is tesz a holmijaiddal, a felszólításban meghatározott időpontot követően.

Hozzáteszem, hogy csak a magyaroknál van nagy divatja a "szó elszáll, az írás megmarad" elvnek. Felszólítás, szerződés és bármely egyéb dolog is létrejöhet szóbeli akaratnyilvánítással. [Kivéve azokban az esetekben, ahol a törvény írásos alakisághoz köti az ügyletet - pl. ingatlanvásárlás.] Ez ugyanolyan jogkövetkezményekkel jár, mint az írott forma - csak nehezebb bizonyítani. De ha a férjed mellett volt két személy, aki hallotta a beszélgetést, akit tanúként lehet idézni, akkor az már "megállhatja" a helyét a bíróságon.

Valamint ez a kérdés is igazolhatja (persze azért ehhez IP alapján ellenőrizni kell a beírót, stb.) azt, hogy hozzád eljutott a kérése...