Mi volt az a pont vagy tett vagy mondat, ami után azt mondtad, hogy elég volt, és elválsz?

amikor ő vigyázott délután a gyerekekre, akik nem mentek iskolába, illetve óvodába aznap, mert betegek voltak. Odaadta a fiamnak a telefonját, hogy játszhasson rajta, a gyerek leejtette és betört a kijelzője. Mire az 5 éves húga szeme láttára úgy megverte, hogy a fiamnak eltört a karja.

Soha nem bocsájtom meg magamnak, hogy eddig vártam és hálás vagyok, hogy nem lett nagyobb baj.

4 év után. Veszekedés alkalmával,büdös k*rva és lusta disznó voltam aki semmire nem jó.Persze ez nem az első alkalom volt,hogy igy elhordott és orditott ahogy a torkán kifért.A kisgyerekünk szólt rá,hogy apa ne ordíts anyával.

Na elég volt,nem is tudom miért tűrtem eddig,elküldtem és azóta sem bántam meg.

Szakítás: beteges féltékenység, birtoklásmánia, lelki terror egy éven át. Ha jó kedvem volt valamiért (találkozás barátokkal, új ruha, koncert, bármi), azonnal gondoskodott róla, hogy elrontsa (kivel fogok randizni, kinek akarok tetszeni és társai)

Tűrtem, tűrtem, bár egyre nehezebben, de öngyilkossággal fenyegetett, ha elhagyom. A végső elhatározást egy pofon hozta meg, onnantól úgy voltam vele, hogy felőlem most már fel is fordulhat, nem leszek többé a rabszolgája.

Ebben a cikkben sajnos sok tekintetben az akkori helyzetemre ismertem:

[link]

az utolsó mondata az volt, amikor megírtam neki ezt: "legyen szép napod:) csak úgy."

erre azt válaszolta: kösz. de ne írj nekem többet.

amúgy éveken át semmi nem volt jó neki, akármit csináltam, folyamatosan lelki terrort, féltékenységet, ordibálást kaptam.

de még rá küldtem neki egy képet róla, amikor lefényképeztem, amikor tisztán látszott, mennyire utál, milyen velem és azt írtam mellé, már ez az utolsó kép is mindent elárul rólad.

Én 8 évig voltam férjnél, és másfél évig őrlődtem,h menjek vagy ne. De nálunk ilyen "akciók" voltak, állandóan az anyjánál volt, mindig bevásárolt neki, az ő házát csinálta meg, és a közösen összegyűjtött pénzünket odaadta neki.

Amit főztem azt soha nem ette meg, mindig csak az anyja kosztját, soha nem állt mellém amikor apósom lehordott mindennek, nem vette észre, ha csinosabban öltöztem...