Mit lehet tenni, hogy láthassa a gyerekeit?

Első körben a gyámhatósághoz.

És a bíróságtól is kérje majd a láthatás rendezését.

Ilyen nincsen, egy szülőt nem lehet elzárni a gyerekeitől! Mindenképp tartson ki amellett, hogy legyen a láthatás rendezve, és szó sincs felügyeletről, meg arról, hogy az anya diktálja a feltételeket.

ATYAVILÁG! Én éppen válás alatt vagyok a férjemmel és van egy közös kislányunk. Jó,nálunk annyiban más a helyzet,hogy nem vetítjük ki a gyerekre a kapcsolatunk megromlását és nem használjuk őt fel egymás ellen!Apa akkor jön,amikor akar és persze ráér és nincs valami halaszthatatlan dolga egyikünknek sem és ez így lesz a hivatalos gyermekelhelyezés után is.

A kérdésre válaszolva: az a helyzet,hogy tök mindegy anyuci mit mond, pont az a helyzet,hogy amíg a bíróság nem dönti el,hogy kié legyen a felügyelet,addig KÖZÖS FELÜGYELET VAN! Tehát apának pontosan annyi joga van a gyerekeihez,mint az anyának!Nem értem az ilyen anyákat! Nyugodtan elmehet a gyámhatósághoz vagy a családsegítőhöz. esetleg érdemes lenne a bírósági panasznapon tanácsot kérni. Ez nem így működik! Az a baj,hogy teli van a világ ilyen némberekkel,akik anyának képzelik magukat, csak mert szültek. Csak a szemétkedésért nem kell gyereket szülni! És bocs az OFFért.

Anya álláspontja magánvélemény, éppen azért, mert még nincs bírósági döntés róla. Addig ez nem egyéb, mint anya vágyálma, a felügyelet mindaddig közös, míg a bíróság mást nem mond. Apa bármikor elhozhatja a gyereket az iskolából, közösen kell döntsenek a főbb kérdésekben stb.

Véleményem szerint azok az anyák, akik ilyen feltételeket szabnak, fegyverként használják a gyereket, komoly pszichés problémával küzdhetnek. Nem vagyok elfogulatlan, az én anyám is ezt tette, meg is romlott a kapcsolatunk hosszú időre apámmal. Sok munkám van benne, hogy halála előtt még rendeződött a viszonyunk, és ezek kiderültek. Szó szerint ugyanez volt: anyám azt akarta, hogy az ő felügyelete alatt legyen a láthatás. Sajnos az én apám nem állt ki a jogai mellett, így elveszítettük egymást. Ami nekem biztosan nem volt jó, és azt gondolom anyámnak is inkább csak ártott.

Amikor én váltam (sajna ilyen tapasztalatom is van), ragaszkodtam a közös felügyelet megtartásához, még ha olyan kompromisszummal is, hogy egy kicsit többet van a fiam az anyjával, mint velem.

Én a saját életemből annyit tanultam: ilyenkor nem kell keresni a konfliktust, viszont a jogainkért ki kell álljunk, mert más nem teszi meg ezt helyettünk.

Tehát leginkább befele fordulhat az illető, saját magában kell megtalálnia az erőt ehhez. Ha ez megvan, és az elhatározása erős, akkor érdemes csak külső segítséget kérnie. (Viszont az erő megtalálásához is kérhet külső segítséget. Az, hogy a pszichológusnál nem közeledtek az álláspontok, nem feltétlenül az ő hibája, vagy ha az is, akkor is javíthat ezen.)

Hiába megy a gyámhatósághoz. Ha már folyamatban van az ügy a bíróságon, a gyámhatóság nem fog semmit tenni. Ha még nincs a bíróságon az ügy, vagy a bíróság által megszabott (vagy a felek által megállapított, bíróság által jóváhagyott) láthatási rendet nem tartja be valamelyik fél, akkor lehet menni.

Addig sajnos semmit nem tud tenni érdemben. Tudom, mert sajnos benne voltam én is. Az anya nem engedte látni a gyerekemet, ráadásul lépten-nyomon feljelentgetett mindenhol, mindenféle álokokkal, hogy legyen magyarázata erre a viselkedésre.

36f