Az unokám tavaly elhunyt. A nevelő apa rendszeresen ledobja a sírról az általunk vitt virágokat. Tehetek e valamit ez ellen?

Elég keveset írtál a helyzetről. Rosszban voltatok korábban a nevelőapával? Miért érzi azt, hogy neki, mint "nevelőapa" több joga van az egészhez, mint nektek, ha jól értem vér szerinti nagyszülőknek?

Egy temetőnek és sírnak nem szabadna a csatározások helyszínének lenni. Közösen kellene emlékeznetek az unokára, annak ellenére, hogy egymást nem szívlelitek.

Jaina

Janinával maximálisan egyet értek.

Milyen családi viszonyban álltok?A lányod új párja,vagy vagy a volt menyed új párja?Mindegy is,hogy milyen a viszonyotok,ez akkor is hatalmas bunkóság.Üljetek le a gyerek anyjával ezt megbeszélni.Ilyet normális ember nem tesz.Habár az okokat csak is Ti tudhatjátok.De akkor is...

Én úgy gondolom, hogy viszonytól függetlenül a virág az unokának szól, s nincs joga ledobni.

Sajnos, tenni ellene nem lehet semmit.

Szeretteinket gyászolni viszont nem csak a temetőben lehet. Sőt! Ha otthon gyertyát gyújtotok a fényképe előtt, az legalább olyan méltó megemlékezés.

És a szívetekben úgyis benne van...

jogilag nem sokat.

ha ti váltottátok meg a sírhelyet, akkor esetleg garázdaság vonalon el lehet indulni. Ha ő, akkor be lehet próbálkozni azon a vonalon, hogy a nagyszülőnek is van kapcsolattartási joga az unokájával...

de egyikhez se fűznék nagy reményeket.

talán a legjobb az lenne, ha megpróbálnátok ország világ elött beégetni a media segítségével. bár a helyzeten az sem változtatna, csak lennének talán páran akik utánaköpnek az utcán...

Okos enged?

Gondolom az unoka halálával megszünt a kapocs közttek,miért kell még mindig háborúzni?

Minden temetőben van egy "közös"emlékhely,egy darabig tegyétek oda a koszorút,később senkinek nem fog feltünni,ha a sírra teszitek.

Egyáltalán honnan tudjátok melyik koszorú kié?

Kedves Nagyszülő!

A gondom hasonló. Hugom hat éve elhunyt. Én jó voltam a szüleimnek mankónak addig, míg meg nem találtam életem társát, aki szorgalmas, munka mellett tanul, jó családja van, stb... de anyukám belekötött, mondvacsinált dolgokat kiabált fel. Nem tudom, mi van a háttérben: féltékenység? van aki szerint irigy, mert jó család, jó anyagi körülmény fogadott. Most észrevettem, hogy ledobálja a virágomat a hugom sírjáról. Volt hogy felhívott ordítva, hogy a szemetemet ne tegyem a gyereke sírjára. Pici babánk van, még éjjel is telefonált. Megváltoztattam a számot. Most már csak ledobja a virágot. Májusban lesz a testvérem halálának 6. évfordulója. Tudod mit teszek? Eddig úgy csináltam, hogy vasárnap délután szokott ő menni a temetőbe. Én este megyek ki, így már nem tudja a friss virágomat ledobni, következő vasárnapig ott maradhat. Májusban veszek pár szálat a sírra. Mivel falun lakunk, mindenki ismer mindenkit. egy gyönyörű csokrot csináltatok és azt odaadom a templomot rendbentartó idős asszonynak, hogy ezt oda szántam és így tudja majd a hugom odaát és mástnem a Jóisten, hogy nekik adtam.

Az én lelkem ezzel nyugodt lesz. A hátulütője: hogy eddig is utálták a faluban anyukámat mert nagyon gonosz, összeférhetetlen (engem,a párom és a fiamat szeretnek). Na ezek után mehet az utcára.

A temető tényleg nem csatározások helye, de az ilyen kegyetlen, gonosz emberekkel nincs mit kezdeni. Törvény? Hát nem tudom. Szerintem nincs mit tenni, tűrni, nyelni. Az élet egyszer megfizet ezeknek is.