Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van olyan, akinek kiskorában elváltak a szülei, de mégsem bánta és nem érezte az apja hiányát?
Én nem bántam, mert apám bántalmazó, alkoholista alak volt.
Néha elmentem hozzá, de akkor is javarészt a füstös kocsmákban kötöttünk ki "véletlenül". Aztán már nagyobb tinédzser voltam és elengedtem a dolgot, inkább már a bátyjával meg a közeli rokonaival tartottam/tartottuk nővéremmel a kapcsolatot.
6 éves koromban váltak el a szüleim (5 voltam mikor külön költöztek). Kisgyerekként még nem is hiányzott, mert sosem volt jelen. Felnőtt nőként azt mondom, jó lett volna ha lett volna egy megbízható apakép, hogy tudjam milyen feladatai, jogai, kötelességei vannak egy férfinak a családban. Segítethetett volna párválasztásban is, példát, mércét adva.
31N
4 éves voltam, amikor elváltak a szüleim.
Apám alkoholista volt, sok volt a veszekedés, kezdett verekedni is.
Nem sajnáltam, mert nagyapám belépett a helyére, ő nagyon rendes volt, nagyon szerettem.
( Hála az Úrnak 21 éves koromig együtt voltunk! 🥰)
7 éves koromban lett egy mostohaapám , ő is rendes volt.
Talán ezek miatt nem sajnáltam
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!