Vélemény erről a témáról?

Igen, azzal nincs gond, hogy egy csecsemő megérdemli a figyelmet. De a közeli rokonságomban is van egy ilyen eset, meg nálunk is, mint amit a #19-es ír, hogy a gyerek már 3 éves, de még mindig csak is rá figyel az anyuka. Se magára, se a párjára. A rokonoméknál a gyerek konkrétan az anyjával alszik, apuka meg külön. Nálunk meg én vagyok az aki teleportálja a kicsit miután elaludt. Eddigre a feleségem is alszik.

A női ismerőseim nagyrésze is mindig azt mondogatja nekünk, hogy miért nem passzoljuk le a gyereket, aztán kettesben menjünk valahová. Ááá a feleségem szerint ez ki van zárva. Majd ha nagyobb lesz...

A megfelelő egyensúlyt csak megfelelő együttműködő férjel lehet.

Ha ott van melletted egy egy kis időre az már számít.

De ha folyton te vagy a gyerekkel tele lesz a hócipőd.

Es akkor kívülről te tunsz szar feleségnek, mert magadra nem tudsz időt szánni.

Magára csakis az a nő/anya tud figyelni, akinek a gyerekére vki vigyáz abban az időben.

Ezt kell megérteni.

Én is elkezdtem edzeni, sportolni újra, de csak akkor tehetem amikor a ferjem vigyáz rá. Előre megbeszéljük.

Ha nem tenne, akkor hogy vinném magammal az edzőterembe?

Valami ilyesmiről beszéltem. 20-as voltam

[link]

23 igen, ha az ember egyedül van tényleg nehéz. Esetemben én vagyok az apa vállalkozó. Magam osztom be az időmet így 5 éve kb 4-6 órát dolgozom naponta, ezen kívüli időben mindig itthon voltam. 2 mama, nagynénik bármiben segítenének. Ennek ellenére a feleségem kizárt mindenkit az életéből, köztük engem is. Itthon vagyok, élünk egymás mellett intézzük a gyerekek körüli ügyes bajos dolgokat 50-50%-ban, és mégis ez a probléma, és ezért ment tönkre a házasságunk. 2 éve nem tudom elrángatni egy moziba, étterembe stb, mert "mi lesz a gyerekekkel? Nem gondolod hogy másra hagyom őket!".