Vélemény erről a témáról?

Mint sok minden másbn itt is rendszerben kell tekinteni a dolgokra.

Házasság előtt a rendszerben vagyok én, utánna a én és a párom együtt, utánna minden más barátok, szülők, stb. A gyerek születése után természetesen ez a rendszer átalakul, és sokszor nem jó módon. Soha nem lehet a gyerek az első mindig én vagyok az első (Lásd a mondást, ha anya boldog a gyerek is boldog). Sok szülő főleg anyák elvesztik saját magukat előtérbe helyezni, és minden rezdülésük a gyerek körül forog, elvesztik a képességet, hogy magukra és a párjukra időt, energiát szenteljenek annak margóján hogy "A gyerek az első".

Én vagyok az első, időt kell szenteljek a magamra

A család a második benne apa és a gyerekek, mindenkire külön időt kell szánni, igényeikhez megfelelően.

Rokonok, barátok stb

Sokan vannak úgy vele, hogy a gyerek az első, és évekig a nap 24 órája körülötte forog, közben elvesztem önmagam, a párom, a baráti kapcsolataimat, a rokonaimat, a szüleimet. És utánna lehet pislogni mint hal a szatyorban, mert apa félre kefélt, a szülők már nem látogatnak, a barátok rám sem nyitják az ajtót évek óta. Viszont, ha mindenkit a helyén kezel az ember akkor a rendszer megmarad, és stabil lesz.

3as : en is így gondoltam mint te amíg nem lett a gyerek

Csak rá vigyázni kell, mert ha beteg akkor te szivsz, ha éhes neked nyafog, ha almos te veszed ölbe. Ha kakil te teszed tisztába.

Tudod kedves válaszoló ezt csak akkor tapasztalod meg ha megvan , es megteszel mindent hogy legyen egy kevés nyugtod mert akkor van minőségi idod a kedvesedre is.

Ha elhanyagolod a gyereked foleg amikor baba, pici gyerek, akkor utanna beteg lesz es szívás. Ezt kell hogy megertsd.

Ha egyedul kell mindezt megtedd csak akkor tudod

Bármennyi keveset is segitett a parod vagy segit a gyerekkel kapcsolatban az nagyon nagyon sokat jelent, akkor mindez könnyűvé valik.

Az, hogy mit mutatnak a külvilág felé nem összekeverendő a valódi élettel.

Hogy boldognak látod őket, mikor magukra veszik a vigyort, egy dolog, a négy fal között meg csak ők tudják, mi megy.

12 köszönöm szépen a lepontozast!!!

Mutatja milyen intelligens emberek vagytok!

gratulálok , ebben profik vagytok

11nek nagyon igaza van !

Koszi 11 ! Ebbol tanultam őszintén! Jó volt elolvasni amit írtál, egyetértek

16 a véleményemet irtam le a kerdezonek gyerek előtt es után.

Nagyon negatív ember lehetsz ha így beszolsz.

11-es, és tudod milyen sokan vannak a pszichiátrián vagy a pszichológusnál azért, mert hozzád hasonlóan végtelenül önző és egocentrikus szüleik voltak/vannak? Valószínűleg nem tudod, ha lenne róla fogalmad, nem beszélnél ilyen marhaságokat.

Igen, amikor egy gyerek megszületik, onnantól ő az első. Mert három óránként etetni kell, és nem gondolkozhatsz úgy, hogy én vagyok az első és nekem most alvásra van szükségem, úgyhogy aludni fogok. Mert nem fogsz, ugyanis az a gyerek bömböl, amíg meg nem eteted. Néhány ilyen hónap egy sírósabb csecsemő mellett, és rohadtul nem az lesz az első és legfontosabb szempont, hogy hogyan tedd boldoggá a párodat, hogy ne menjen tönkre a kapcsolat, hanem hogy (sem)ennyi alvás mellett hogyan maradj életben. Elég sok szülőt és családot ismerek, hogy lássam: a párkapcsolatot ott nem emészti fel a gyerekvállalás, ahol apuka elég érett és önzetlen ahhoz, hogy tudja, neki is oda kell tennie magát ahhoz, hogy minden olajozottan működjön. A kapcsolatok nem azért mennek tönkre, mert a nők önmaguk elé helyezik a gyereket, hanem mert apu nem tudja elviselni, hogy fel kellene nőni és ki kellene vennie a részét a gyereknevelésből/gondozásból/háztartásból. És ezek a tények, nem pedig a fejemben létező hangzatos ideológiák. Mondanám, hogy a hozzád hasonlóknak kívánok egy olyan igazi, próbára tevő csecsemőt, de őszintén egyetlen csecsemőnek sem kívánok olyan anyát, aki szerint a saját igénye előbbre való, mint a gyereké. Mert ismerek ilyen gyerekeket, és a szívem vérzik értük, hogy néhány éves korukra milyen szinten tette őket tönkre a végtelenül önző és csak saját magával foglalkozó anyjuk.

18-as és tudod milyen sokan vannak a pszichiátrián vagy a pszichológusnál azért, mert hozzád hasonlóan végtelenül önző és egocentrikus szüleik voltak/vannak? Valószínűleg nem tudod, ha lenne róla fogalmad, nem beszélnél ilyen marhaságokat.

Tudatlanul, vagy szándékosan félre magyarazod a mondandómat ezért a te kedvedért kiegészítem. Igen egy csecsemőnek szüksége van a 0-24 figyelemre, ahol ott van apa (mint én is voltam) aki le tud vennék napi 5-10 òra figyelmet, amit magara is költhet anya.

De nézzünk távolabbra: Nagyon sok esetet látok köztük a feleségemét is hogy 3-5 éves a gyerek és még mindig mindig 0-24 a gyereké, és se magára, se másra nem szán elég minőségi időt. És igen rengeteg fiatal anyuka azért is fordul szakember segítségéhez, mert 3-5 évvel wzülés után elvesztették önmagukat, az értékrendjüket, kapcsolataikat.