Amikor már csak az tart össze, hogy válás esetnén anyagilag nem bírnád az albérletet fizetni...hogyan lehet túlélni a mindennapokat?

Minél kevesebb időt kell eltölteni közösen a másikkal. Ha nem elmérgesedett a viszony, hanem csak szimplán elhidegült, gyakorlatilag évekig el lehet élni egymás mellett. Sok család él így, akik a gyerekek, pénz miatt maradnak csak együtt. A csinosabb feleségek ilyenkor szoktak keresni egy pénzesebb pasast, akivel összeköltöznek, vagy szerez neki albit. A férjek meg ilyenkor keresnek szeretőt.

Ha veszekedések is vannak, akkor viszont muszáj lesz keresni egy albérletet, akár közösen valakivel.

15-ös, nekem a Horgász férjek jutnak eszembe erről 😂

Elmegyek horgászni, értsd:

Hajnalban elhúzok itthonról, és csak este jövök haza. Lehet nem fogok semmit, de legalább addig sem kell veled egy levegőt szívnom, nyugtom lesz, és még be is sörözhetek rosszalló pillantások nélkül.

Jajj istenem, de szép is a képmutatás 😂

14vagyok, igen apukám aktív éveiben horgásznijárt :D

Volt, hogy csali és horog nélkül horgászott, a társaság és a sör volt a lényeg :D

Nekem nagyapám annak idején mindig kijárt a telekre. Télen, nyáron, kánikulában, esőben, hóban, fagyban. Kiment már hajnalban, és csak másnap ment haza. Gyerekként nem értettem. Hiszen nem is egy jó telek volt. Egy komfortot nélkülöző, kieső kis bódészerűség.

Felnőttként értettem csak meg. Azért járt ki, mert ott nyugta volt. Nem cseszegette senki, nem kellett hallgatnia a család agybajait. Eliszogatott, eldolgozgatott, élvezte a csendet, a nyugalmat a békét. Szívesebben volt kint egy isten háta mögötti rozoga kunyhóban, ahol se víz, se gáz, se áram, se WC.

Vajon ő hogyan érezte magát a házasságában?

Nem értem, hogy a társadalom miért erőlteti még mindig az ódivatú szokásait. Inkább arra kéne tanítania az embereket, hogy a kapcsolatok nem tartanak örökké, hogy a válás nem az ördögtől való dolog, hogy azt is lehet normálisan és nyugodtan csinálni. Biztosítania kéne mindenkinek a lehetőséget, hogy egy fizetésből is fenn tudja tartani magát, és a minőségre ösztönözni a mennyiségi gyerekvállalás helyett.

Mert ma már az anyagi kényszer és a társadalmi nyomás miatt házasodnak és vállalnak gyerekeket az emberek. Aminek az lesz a vége, mint a Kérdező élete. Hány de hány ilyen eset van... a párok már csak lakótársak vagy akár gyűlölik is egymást - de muszáj együtt maradni, mert kötelez az anyagi kényszer, meg elválni "nem szokás".