Hogy érdemes felkészülni a válásra?

#10! És mégis mennyi időt szánjunk a megismerésre? Taníts mester! Ha 20 évesen megismerem, akkor 70 évesen már szülhetek "neki"? Vagy ha 20 éves koromig nem ismertem meg, akkor hagyjam is a fr.ncba, már úgyse fér bele az életembe egy "biztos" kapcsolat?

Ha ez így működne, ahogy a te fejedben van, akkor kizárólag pár év kapcsolat után válnának emberek. Ehhez képest szép számmal válnak 10-20 év után is úgy, hogy az esküvő/gyerekvállalás előtt már laza 10 évet együtt töltöttek. Akkor ez miért van, tudsz valami magyarázatot? Nem volt elég 20 év az ismerkedésre?🙄

#8

#11-nek

Ki mondta, hogy egy párkapcsolat csak annyiból áll, hogy összejössz valakivel, hozzámész és gyereket csináltok?

A kapcsolatot meg is kell ám tartani! Tenni kell érte, mert olyan mint egy növény. Ha nem vigyázol rá, nem segíted, nem gondozod, akkor úgy jártál és nem fog neked "teremni".

Igen, vigyázni is kell a kapcsolatra. Ha nem veszed észre még időben a hibáknak a legkisebb jeleit se, akkor bukta. Ha nem javítod ki a hibákat, akkor bukta. Ha nem veszed észre azt, hogy a másiknak szüksége lenne rád, akkor bukta.

Nem biztos, hogy nyíltan ki fogja mondani azt, amiben hiányt szenved. Neked kell rájönni! Elvégre a te kapcsolatod, vagy nem?!

Az egy jó dolog, hogy te mindent megteszel a párodnak amire csak kér, de vajon azt is teljesíted, amire igazán vágyik?!

Amúgy engem is érdekelne egy ilyen statisztika, hogy kik válnak el gyakrabban. Azok, akik épp hogy összeházasodtak, vagy akik már szinte túl vannak mindenen?! (Link?) :,D

#14-nek

Pont ez a lényeg. Ha nem vagytok "összehangolódva" egymással, akkor addig nem is érdemes még továbblépni. Ennek hiányában olyan sötétben tapogatózós lesz a kapcsolat, ami szó szerint csak kín és szenvedés.

De egy ilyen esszenciális feltételnek a hiánya nem a házasság és/vagy gyerek megléte után fog először kidomborodni, hanem még jóval előtte.

Hozzáteszem, hogy annak is valamilyen oka van, hogy az egyik fél miért is "fél" elmondani a másiknak valamit. (Ezen is érdemes elgondolkozni még házasság előtt.)

Pl. olyanra sem szabad soha alapozni, hogy majd a házasság megváltoztat valakit, mert akkor majd így meg úgy lesz. (Hát nem!) :,D

#16-nak

Azt nem tudhatom, hogy abban a 20 évig tartó kapcsolatban mi volt pontosan a hiba. (Hogyan is tudhatnám, ha nincs konkrét rálátásom?!) Egy azonban biztos, hogy volt egy olyan hiba, vagy inkább több olyan hiba, ami a váláshoz vezetett.

Viszont én is ismerek hasonló eseteket, ahol ugyan nem 20 évig tartott a dolog, viszont házasság és gyerekek már voltak.

- Az egyik ilyen esetben a férj/apuka egyrészt félrelépett, valamint igen gyakran a pohár után nyúlt "bánatában". A családtól el is költözött és összejött egy nővel, majd valamivel később meg is halt. A válás oka talán egyértelműnek is tűnhetne, mondván, hogy a pia és a félrekeffentés okozta. Hozzáteszem, hogy mind az elhuny, mind a felesége értelmiségiek voltak, ergo nem biztos, hogy annyira szűkölködtek volna.

- A másik esetben szintén nem éppen csóró házastársak váltak el, akik esetében inkább ez az aktív, mozgalmas élet vezetett a váláshoz. Részben erre az esetre igaz lehetne az a közmondás is, miszerint: "Sokat akar a szarka,..." Ebben a példában talán egy olyan tényező vezethetett a váláshoz, hogy jóformán nem kellett "küzdeniük" a házastársaknak. Több mint sok mindenük is megvolt, és már nem is győzték hajszolni az "élvezeteket". (Telhetetlenség.)

- A harmadik válás, amiről tudok, az már kicsit eltér, ám részben átfedést mutat az előző kettővel. Szintén igaz volt erre az esetre is, hogy megvolt a jólét és a félrelépés is, ám egyéb élvezetektől mentes volt. Hozzájárulhatott szintén a "pörgős" életmód, ezért elmaradt a "megnyugvás", ami türelmetlenséghez, kapkodáshoz vezethetett. Kevés szabadidő, kevés közös program és ezért kevés beszélgetés, ami miatt a gondok sem kerültek megtárgyalásra.

(Mindhárom esetben megvoltak a váláshoz vezető "kiindulópontok", csak azokat nem tudták, vagy nem akarták "időben" kijavítani, vagy észre sem vették.) :,/

Szerintem apukának nem kell lemondania a gyerekről. Kérheti az egész felügyeletet vagy kérheti megosztva és akkor anyukának kell megoldani a pesti lakhatást. Egyforma jogaik vannak. De egy ügyvéd biztos jobban tudná az esélyeket, hasonló esetben milyen döntés szokott születni.

Hogy ki lépett félre, az a bíróságot nem fogja érdekelni, csak az lényeges, hogy ki akar elköltözni. (És annyiban a miért, mert ha mondjuk bántalmazás miatt az teljesen más, mintha szerelemből vagy új munkahelyért.) A gyerek lakhelyének megváltoztatásához mindkettejük aláírása kell, ahogy az óvódai átiratkozáshoz is, még akkor is, ha anyuka netán kizárólagos felügyeletet kapna. Szóval csak úgy nem költöztetheti el egyik szülő sem a másik engedélye nélkül, ez biztos.

Viszont egyiküket se a bosszú hajtsa, azt gondolják át empátiával, hogy mi a gyerek érdeke, ki mit tud biztosítani neki és ők gyerekként milyen életnek örültek volna jobban. (A gyerek előtt meg ne legyen ajtócsapkodás és egymás alázása, mert egy életre tönkreteszik, mindegy, kinek van igaza.)