38 év felett elvált, 1 gyermekes nők, pár éves kapcsolatok jutnak már problémás fickokkal vagy rátaláltatok a szintén társat kereső normális férfira?

Nem vagyok ilyen élethelyzetben, de egy elvált, három gyerekes (a legkisebb a váláskor ovis volt) barátnőm 38 évesen ismerkedett meg egy szintén három gyerekes férfival, aki női szemmel, legalábbis az én női szemeimmel még sokkal jobb pasi is, mint a volt férje (külsőre és személyiségre is), és két év múlva össze is házasodtak.

Sokkal több minőségi időt töltenek együtt, mint a munkamániás volt férjével, és sok közös hobbijuk van, vadvízi evezőstúrákra, bringa túrákra, kirándulós hosszú hétvégékre stb. járnak.

Nekem a volt férj egy kicsit az unalmas, halvérű kategória volt, a mostani meg tele van élettel, tervekkel, jó humora van, és kb. olyan náluk az otthoni hangulat, mint az olasz családi vígjátékokban.

A volt gimis osztálytársaim közül nem kevesen mentek másodszor férjhez, vagy nősültek másodszor egy vagy több gyerekkel.

Az egyik szép arcú, csinos, kedves ismerősömnek, aki évek óta nyűglődik három gyerekkel nem nem éppen boldog, "se veled, se nélküled" házasságban, több, mint két éve "rágja a fülét" egy férfi, akivel huszonévesek együtt jártak pár évig, hogy váljon el, mert annyira szereti, hogy felvállalja három gyerekkel, és feleségül veszi, mert úgy érzi, hogy ő élete szerelme, és soha senkit nem szeretett annyira azóta sem, mint őt.

Én azt látom magam körül, hogy sokkal inkább az ember személyiségén, mintsem a körülményein múlik, hogy talál-e társat elváltan, gyerekkel.

Meg legfőképpen azon, hogy elhiszi-e, hogy megérdemli, hogy boldog legyen, vagy eleve pesszimistán áll hozzá, és az újabb csalódástól félve inkább "begubózik".

Aki keres talál, aki kitartóan az biztosabban! ;-)

F.