Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Butácska férjjel milyen az élet?
válasza:Ne keverjük már a kérdést, hogy fizikai dolgozó, diplomás emberek, meg intelligencia. Szerintem nem így értette a kérdező.
A lényeg az lenne, hogy esetlen a férje. Nem túl életre való. Sok mindent elbénázik. Ez nem iq kérdése.
És egy talpraesett meg egy nem talpraesett ember egymás mellett hosszú távon nem fér meg. Én így tapasztaltam. A szüleim esetében is ez történt. Anyukám bármilyen helyzetet megold, apámra még egy bevásárlást sem lehet rábízni. Mi lett a vége? 20 év alatt úgy meggyűlölték egymást, hogy egy kanál vízbe megfojtanák a másikat.
Köszönöm a válaszokat, nagyon érdekeseket, sok igazságot írtatok.
Ami a legnagyobb igazság, hogy a nő elkezd hárpiaként viselkedni. És a férjnek valóban rossz, ha nem tisztelik úgy, ahogy el lehetne várni, s ez tényleg nagyon gáz.
Igazából a mi kapcsolatunk felhőtlen volt, míg kettesben éltünk. Én mindent megszerveztem, a költözést, a munkahelyeinket, megírtam az önéletrajzainkat, szövögettem a jövőnket, tereltem a sorsunkat. Aztán boldogan fogadtuk a hírt, hogy babát várunk. Az esküvőt is mindenképpen akartuk. De akkor ő elhagyta magát, s nekem valóban 2 gyerekem lett szülés után. A szülői házba költöztünk, s fél év múlva tervezzük a lakásbérlést-vásárlást, még nem tudjuk, vagyis nem tudom. Ez a problémám, hogy magamra vagyok utalva, mert nincs segítségem. Minden felelősség rám hárul. Ha sínen vagyunk, az én dicséretem, ha rossz pályára tévedünk, akkor a felelősség engem terhel, mert segítséget nem kapok a férjemtől. :(
Nem a pénze vonzott, hanem hogy mindig meghallgat, és igazán jó páros voltunk. De én anya lettem, máshogy gondolkodom már, felelősséggel tartozom a gyerekemért, párom viszont nem gondolkodik a jövőn, ha rajta múlik, örökre anyámék nyakán maradunk, ő munka után ül és bámul ki a fejéből. Nem lehet vele beszélgetni komoly dolgokról, egyszerűen nincs élettapasztalata, s nem is érdekli az egész. Majd én intézkedek, totál kiszolgáltatja magát. De ez engem nagyon nyomaszt, mert nem akarok én csinálni mindent, hát miért nem lehet végre felnőni?? És komolyan venni, hogy már családapa?? Közösen kellene döntéseket hoznunk, vagy nem? Az jobb, hogy úgy csinál, mint aki teljesen hülye, mert majd én úgyis megcsinálom?
Reggel húzott fel igazán, azért jött a kérdés. De a szülés óta folyton kiakaszt, nagyon nehezen bírom már. :(
Miért változott meg ennyire mióta összeházasodtunk? Vagy tényleg mindig ilyen egyszerű volt, csak én nem akartam észrevenni, hogy mindent rám hagy. Akkor talán imponált, de most már nagyon zavar, hogy ilyen határozatlan, elkényeztetett férjem van. :(
válasza:Szia Kérdező...
ez valóban egy teljesen más állapot. Egy anya a baba születése után egyrészt tényleg mivel mindent biztosítani akar a babája + családja számára, képes teljesen egyedül is a végletekig gürcölni, viszont sok férfi egyáltalán nem így van ezzel, és ennek semmi köze ahhoz, hogy butácska lenne a férjed.
Sok férfi megijed, amikor megtudja, hogy a babával mekkora felelősség és kötöttség szakad a nyakába és egyszerűen nem tud vele mit kezdeni, rosszabb esetben elkezd menekülni előle. Azt írtad, a férjed a baba előtt nem ilyen volt, tehát nem a férjed a buta, hanem egyszerűen a megváltozott helyzettel nem tud mit kezdeni.
Azt gondolom, az egyetlen megoldás az, ha komolyan leülsz vele beszélni, hogy neked nőként és anyaként egy erős férfire, családapára, megbízható társra van szükséged, aki aktívan résztvesz és segíti a családja előrejutását. Te családanya vagy már, nem egy barátnő, aki vár türelemmel, hanem neked ott a babád és felelősséggel tartozol, tehát neked ebben kell társ. Ha nem hajlandó megváltozni, és családapaként, férfiként viselkedni, akkor azt hiszem ennek annyi, mert számomra nyilvánvaló a helyzet: nem elég érett ehhez az egészhez, nem tudja mit vállalt, és inkább menekülne az egész dologból.
válasza:Utolsó vagyok:
azonban ha azelőtt is ilyen kényelmes, "elkényeztetett" volt, és nemcsak a baba után változott meg, akkor nem biztos, hogy ő hibáztatható, hiszen te szoktattad hozzá, hogy te mindent megcsinálsz helyette, ami addig rendben is volt. Csak egy baba után egy nőnek teljesen megváltoznak a preferenciái, és ekkor derül fény egy férfi valódi értékére, apaként és társként, ami sokszor váratlan és kiábrándító.
Sok nő a házi munkával van így: a kapcsolat kezdetén hozzászoktatja a férjét ahhoz, hogy ő otthon főz, mos, takarít, háromféle ételt készít, majd 5 évvel később feleszmél és fel van háborodva, hogy a férje házi cselédként tekint rá és nem hajlandó semmiben részt vállalni. Ez egy gyakori hiba.
Mindegy, én továbbra is a komoly elbeszélgetést javaslom. Ha hajlandó és képes egy teljes fordulatra, akkor még van remény, de ha nem, akkor idővel egyre inkább sorvadni fog mind a kapcsolatotok, mint a családi életetek, mind a tiszteleted és szereteted iránta.
válasza: válasza: válasza: válasza:Megint köszönöm a válaszokat!
Hát, persze, egyem meg, amit főztem... :( Beszélgetésen is túl vagyunk. Ő mindenre bólogat, aztán semmi...
Hát, nem tudom, hogy lesz, de ez így nem jó... :(
Ja, és persze nem arról van szó, hogy diploma és szakmunkás páros (bár így van), hanem hogy tényleg én feltalálom magam bármilyen helyzetben, ő viszont a lehető legrosszabbul kezeli a dolgokat, és ez nem csak engem öl le, hanem a szüleimet is, reggel csodásan megkaptam, hogy már nem bírnak egy légtérbe lenni vele, egy hazug, gerinctelen gazember, és totál ki vannak készülve.
(Ez amúgy így van mióta idejöttünk, 1.5 éve, és nem mondanak hülyeséget.) Érzelmileg kötődünk egymáshoz, vagy lehet, ő csak a kényelem miatt van velünk, mert segíteni nem segít, se nekem, se a szüleimnek, ha rajta múlna, megfagynánk a szobában. És éhen halnánk, mert vásárolni mindig elfelejt - én babakocsival nem tudok bevásárolni. Hiába mondok valamit el 100x, akkor is mást csinál, bennem csak a gyerkőc tartja az erőt, miatta vagyok türelmes, de a végtelenségig nem lehet várni, hogy változzon, ha egyszer nem is akar. Nem kivettem a kezéből az irányítást, hanem előtte se tudott semmit elintézni. Nem elkényeztetve lett, hanem ilyen volt. Amúgy egy rendes embernek ismertem meg, és amúgy az is, nem tudom, a környezet teszi ezt vele talán, mert mikor külön éltünk, egy vitánk nem volt, sok mindent ráhagytam, amit a szüleim nem. Totál bezavarnak... :(
válasza:Hello!
Szerintem olvasd el Florence Littauer: Személyiségünk rejtett tartalékai c. könyvet, ha még nem olvastad. Neten le lehet tölteni. Talán ő nem is butácska...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!