Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan épültél fel abból, amikor életed párja bejelentette, hogy el akar válni?
A húszas éveidben sokat randiztál, volt egy hosszabb párkapcsolatod is, de valahogy senki sem volt az igazi. Aki végül csak megérkezett, és lett belőle egy 7 éves házasság, gyerekkel. Már a harmincas éveid vége felé jársz, el sem tudnád képzelni, hogy más férfiakra gondolj, az első perctől kezdve a férjeddel (aki nemcsak a férjed, hanem egyben a legjobb társad is) szeretnél megöregedni, unokákat nevelni. Majd keddről szerda reggelre bejelenti, hogy nagyon sajnálja, de szerelmes lett, és azt a döntést hozta meg, hogy el akar miatta válni.
Hogyan épülnél fel ebből? Ha még mindig szereted, és bár van anyagi autonómiád, karriered, céljaid, mégis biztos vagy benne, hogy soha senkit nem fogsz már úgy szeretni, mint ahogyan őt? A pszichológuson kívül van arra valamilyen recept, hogy mit csinálj, amikor elhagyott a férjed és magadra maradtál? Zéró igénnyel arra, hogy kapcsolatot keress.
válasza:Ugyanebben vagyok, csak itt volt egy közös gyerek is...
semmit nem tudsz csinálni, haladsz a céljaid fele, engem az nyugtatott meg hogy le tudtam vele ülni beszélni még utoljára, mi, miért volt..
Máshol kell kiteljesedned ha nem akarsz kapcsolatot.
válasza:Sajnálom mindkettőtök helyzetét!
Ebben az esetben nem a férj a szemétláda, hanem elindult egy megállíthatatlan folyamat, amiből ő nem tud és nem is akar kilépni. Ugyanis senkit sem lehet az érzelmeiért számon kérni. Az elhagyás a legkisebb baj. Sokkal fájdalmasabb és nehezebb feldolgozni annak a megrendíthetetlennek hitt szerelmi és családi egységnek a felbontását. Mindezt egy szerelmi viszonyért cserébe. Ilyenkor felmerülnek az emberben azok a gondolatok, hogy talán a másik fél soha nem is táplált kölcsönös érzéseket, hogy mindig egyoldalú volt, hogy az addigi felépített élet csak egy illúzió volt.
válasza:Rengeteg házasság illúzió csak egy ideig, aztán jön a valóság. Ez sem garancia a halálig. Ebből könnyedén kilép valamelyik fél, vagy mindkettő.
1.5 éves gyerekkel maradtam egyedül anno, csak azért mert nagyon felállt a farka arra a bizonyos nőre. 2 évig sem tartott a nagy vonzalmuk. Ennyit erről.
Nehéz volt teljesen egyedül egy gyerekkel, de az ember sok mindent megold, ha arra kényszerül, és a megoldáson töri a fejét, nem a síráson. Itt apuka totálisan eltűnt a képből, csak évek után kereste a gyerekét. A gyt-t is csak a rendőrség segítségével sikerült rajta behajtani. Addigra vége is volt az egésznek, mire a végrehajtó maga is lépett volna bármit is.
Tizenév után azt érzem, hogy a legjobb dolog volt, amikor kiszállt az életemből. Már teljesen közömbös számomra, inkább nem értem, hogy mi miért is házasodtunk össze. Orbitális hiba volt.
Elmúlik kérdező, mint minden.
válasza: válasza:Kedves Kérdező, hasonlóan éreztem magam én is, amikor a volt feleségem elköltözött a gyermekünkkel. Most is úgy érzem, hogy tulajdonképpen mindvégig csak egy szerepet játszott... A házasságot életünk végéig tartó szövetségnek gondoltam, neki valójában csak egy donor kellett, mert nagyon szeretett volna már gyermeket.
Pszichológusnál voltam én is anno, de nem igazán segített a csalódottság feldolgozásában. Azóta nem keresem a lehetőségét sem egy párkapcsolatnak, nagy nehezen el lehet fogadni az egyedüllétet is. Ahogy #4-es írta, előbb-utóbb elmúlik, vagy legalábbis halványodik.
Sajnálom Kérdező a helyzetedet, kitartást kívánok Neked!
39f
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!