Tényleg önző anya vagyok amiért elváltam?

Van egy 3 éves kisfiam, az apjától nemrég elváltunk. Évekig bántott szavakkal, utólag már fizikailag is. Elhagytam, ígért fűt fát, sőt utólag még a szülei is, hogy ők garantálják, hogy mostantól minden más lesz 🙄. Nem mentem vissza, döntöttem és kész. Azóta túl vagyunk mindenen, neki már várandós barátnője van. De van egy valaki akitől azóta is folyton megkapom, hogy önző voltam, mert ha egy kicsit is gondoltam volna a fiamra, adtam volna még egy esélyt, hogy ne nöjjön fel "csonka családban" hogy milyen rossz lehet ez most neki, hogy minden második hétvégén van ott. Hogy csak magamra gondoltam, hogy arra nem, hogy ez az ő lelkét, hogy megviseli. Hogy amikor az exem azt ígérte megváltozik, komolyan is gondolta, merthogy állítólag tényleg megváltozott (én nem így látom, de mindegy is) jelzem ismét, hogy már mindketten túl vagyunk egymáson. De amúgy ha látnám is a pozitív változást rajta akkor sem bánnám, akkor sem mennék vissza hozzá. De ez a személy akiről beszélek, aki tulajdonképpen egy jóbarát, szó szerint azt érezteti velem, hogy én vagyok a hibás mert feladtam, hogy egy kudarc vagyok. És van neki egy elve a válásról, hogy ő inkább ülne kényszer házasságban minthogy ezzel tönkretegye a gyereke életét.