Hogy lehet elválni úgy ha félünk attól, hogy ha megtudja a házastárunk, kikészítene minket egy 2 éves és egy 11 éves gyerek előtt? Jobb a gyereknek ha egészben marad a család, de mindig feszültség van, vagy jobb külön élni apa nélkül egy kisfiúnak?

A gyerekként átélő válaszoló vagyok.

Ez az egész már kiskoromban elkezdődött, én is körülbelül 2-3 éves lehettem. Apu szintén ilyen agresszív volt, mindig csak a veszekedés ment a szüleim közt. Az én apám ugyebár ivott is mellette, amitől még agresszívabb és ingerültebb volt. Ha hazajött mindenki tartott tőle,hogy most vajon mi fog történni. Szerencsére Nektek nem fajult el még idáig a dolog. De én többször néztem végig, ahogy bántotta a testvéreimet. (anyukámhoz soha nem nyúlt egy újjal sem)Körülbelül 5 éves lehettem, amikor végignéztem, hogy apám fel akarja akasztani magát. de volt olyan is, hogy hamutál tört a lábamon. Nővéremhez bement a szobába, és őrült módon veszekedett, kiabált vele, miközben minket kizárt. Bátyámat fojtogatta a falra feltéve. És persze ezek mind fokozatosan alakultak ki. Nálunk is így kezdődött mint Nálatok...először még csak veszekedések, feszültség, ingerültség. Lehet kicsi voltam, de mindent felfogtam, és tudtam, hogy ez így nem jó. Hidd el a Te gyermeked is érzi. Nem véletlen mondja, hogy "menj el". És tudod mi fájt az egészben a LEGJOBBAN???!!! Hogyan anyám nem tett semmit!! Pedig megtehette volna, hogy elvál tőle mielőtt elfajulnak a dolgok, de NEM tette. Soha nem fogom elfelejteni és ha lehet ilyet mondani megbocsátani anyámnak, amiért hagyta, hogy így nőjünk fel. Ebből adódóan kialakult egy "betegségem" is. Folyamatosan megállás nélkül izzad a tenyerem, a talpam és szorongásaim vannak. Pszichiáterhez jártam, aki szinte "semmit" sem segített. Mindenben csak magamra és a testvéreimre számíthattam. Anyámat elvakította a szerelem...! Többször próbáltam vele nagyobb koromban leülni beszélgetni, hogy "miért jó ez így?" "miért van erre szükséged?". És tudod mit válaszolt rá? Neki ez belefér....mondanom sem kell mit éreztem. Te legalább már felismerted, hogy ez így nem jó. Kívánom, hogy a Te gyermekednek ne kelljen így felnőnie. És lépj mielőtt nem késő!

Helóheló! Én vagyok, akinek a férje és a gyereke jobb kapcsolatban van a válás után.

Hát a férjem munka után járt inni, későn jött haza. Most a hétvégeket együtt töltik, otthon meg nem iszik. Egyszerűen többet találkoznak, és elkezdett törődni is a fiunkkal.

Ha tiéd a ház, akkor más a helyzet, akkor ahogy az előttem szólók is többen írták, rakd ki! De, szerintem ne legyél egyedül, próbálj valakit odahívni, férfit. Családtag, szomszéd, esetleg szociális munkás (utóbbit a családsegítőben találod meg - még meg is dumálja...!). Szurkolok!!

Hívd fel a nane és kérj tanácsot, a gyerekeket küld el egy rokonhoz indisd el a vállást és hívj rendőrt a kitételéhez. Tiéd a lakás jó helyzetben vagy. Azzonal cseréld le a zárat, és ha balhézik ne nyisd ki sose az ajtót ne válaszolj hívj rendőrt. Kérj felügyelt láthatást. Ha van erős férfi rokonod barátod kérd hogy segitsen.

[link]

Én is azt javaslom, hogy mindenképp válj el!

22 éves lány vagyok.A szüleim 6 éves koromban váltak el mert az apám terrorban tartott minket. Nagyon brutális dolgokat csinált anyával és velem is. Amikor még csecsemő voltam, a levegőben lasszózótt (Másképp nem tudom mondani) velem azért mert sírtam. Anya rettegett tőle, de egyik éjszaka elszöktünk 500 Ft-tal a zsebében Budapestre. 1-2 éjszakát az utcán töltöttünk és anya is elment a NANE egyesülethez. Ott tanácsolták, hogy menjünk anyaotthonba. Úgy is volt. Segítettek elindítani a válópert, anyát el is kísérték, hogy nehogy legyen valami baj. Apám sokáig keresett minket, de nem talált meg és sokan sokat segítettek nekünk. Anya megtalálta a boldogságot egy férfi mellett, újra férjhez ment és boldog. És egyedül felnevelt, kiiskolázott.

Te egy kicsivel könnyebb helyzetben vagy mert van egy saját lakásod, így nem kell a vak világba menned a gyerekekkel. Csatlakoznék az előttem szólóhoz, h ideiglenesen menj el egy ismerőshöz, akinél nem találna meg a férjed kérj segítséget, ha tudsz abban, hogy legyen melletted, ha elmész valahová. Indítsd el a válópert, és kérj a rendőrségtől háziőrizetet.

Anyukám a kanapén ülve végig nézte, és nemhogy közbe lépett volna, egy szót sem szólt. Igen egyébként nálunk is voltak ilyen periódusok. Néha kenyérre lehetett kenni, máskor meg agresszív volt és dühöngött mindenért. Ezért nem hitt nekem senki akitől segítséget kértem. Mert mindenki egy hihetetlen "jószívű" embernek ismerte meg. Tényleg volt ilyen is...de amikor rájött a hoppáré, akkor vége volt mindennek. Nem kívánom senkinek ezt! De nagyon sokban "segített", hogy az én gyermekeimet hogy ne neveljem...és ha ilyen lenne a férjem, abban a minutumban válnék. Mert tudom, hogy én min mentem keresztül, és mi lett a következménye. Én azt akarom, hogy bármiben bármikor számíthassanak rám, és tudják, hogy én ott leszek nekik...

Üdv: " a gyerekként átélő"