Mi van akkor, ha váláskor a gyerek nem akar se anyával, se apával maradni?

jajj gyerekek! itt nem feltétlenül a szülőkre kéne mindenféle sértő jelzőt kiabálni.

szerintem egy 15 évesnél ez inkább kamaszos lázadás. majd kinövi. más meg örül, h luk van a se.ggén.

ha eddig felnevelték a szülei, akkor ezt a követkző 4-5 évet csak kibírja már valamelyikkel....

vagy ha ekkora a szája, akkor elmehet nevelőotthonba, aztán majd rájön, h jobb mégis az ősökkel.

Azért álljon meg a menet! Az oké, hogy nem kell sértegetni a szülőt, de az, hogy a gyerek sem az apjával, sem az anyjával nem akar lenni, az nem kamaszkori lázadás!!! A kamaszkori lázadás egyébként is az elfuserált nevelés eredménye, ami azon alapszik, hogy a gyerek ki akar törni a szülei hatalmon alapuló nevelése alól. Ha jól neveled a gyereked, és egyenrangú félként kezeled, akit érvekkel nevelsz, akkor nem lázad fel ellened kamaszkorában, hiszen nincs mi ellen fellázadnia.

Persze kedves kérdező a ti esetetekben gondolom itt nem erről van szó. Valószínűsíthetően a sok veszekedés és ordibálás, netán tettlegesség, ami közted és a párod között zajlott megviselte a gyereket. Főleg, ha rajta is levezetettek némi feszültséget. Ennek következtében a gyermek megingott bennetek. A rosszal azonosít benneteket. Az egyetlen bölcs dolog, amit tehetsz, hogy végig gondolod hol árthattál a gyereknek, és leülsz vele megbeszélni a dolgokat. Elmondod neki, hogy nagyon szereted, s a legjobbat akarod neki. Mondd el azt is, hogy a válás végeztével a rossz dolgok megfognak szűnni, és mindent megteszel, hogy jobb legyen neki. De az nagyon fontos, hogy ne tárgyként kezeld, ill. a gyerek elhelyezés ne közted és az apja (feltételezem, hogy az anyja vagy) közötti háború trófeája legyen. Ha se veled, se az apjával nem akar maradni, akkor engedd el, de legyél mindig jó szülő, s ne feledd, hogy jobb távolról szeretni, mint közelről utálni. ;)

Én elsem tudnám képzelni, hogy a gyerekem elfordulna tőlem.

Szerintem ez nevelés kérdése.

A 08-17 19:33-ast miért kell így lepontozni? Azért mert nagyon hasonlít a kérdés a kérdező kérdéséhez?

Nyilván azért van ez, mert arra gondolt a kérdést feltett válaszoló, hogy beszéljék meg ezt a gyerekkel mind a ketten, akár külön, ajár együtt, de nyugodtan!

Hisz mi itt csak találgatni tudunk, de azt, hogy a gyerek lelkivilágában mi zajlik azt ha a szülők nem tudják, akkor csak a gyerek tudja/tudhatja; más nem tudja mondani.

Szóval valahol jogos a visszakérdezés!

*akár

*megmondani