Válás gyerekkel. Ti nektek hogyan csapódott le a válás/szakítás utáni időszak? Hogyan billentek át a holtpontokon, mi segített?

Mi igazából már 9 hónapja szétmentünk, csak a 4 éves gyerek miatt elég sokat látjuk még egymást, meg beszélünk. Viszont 2 hete megismerkedett egy férfival, találkoztak is párszor (régi ismerőse iskolából, a férfi írt rá), és az annyira belém hasított, hogy konkrétan azóta egy merő ideggörcs vagyok, szomorú, dühös, kilátástalan, elhagyatott, elárult, stb. Sírtam már, ütöttem az ágymatracot, és 5 napja alkalmatlan vagyok normálisan székelni, vagy hasmenésem van, vagy szimplán ideges az egész belem.

Tegnap/ma már kicsit jobb a helyzet lelkileg, de fú, nem akarom magam kicsinálni, azért a 4-5 napja felborult emésztés már nekem intő jel, hogy elég volt a mélypontból. Zuborgás, random hasmenés, nem részletezem.

Nektek mi segített, vagy hogyan éltétek meg a válásotokat? Nektek is voltak szélsőségesebb testi tüneteitek?

Amúgy a válásunk békés volt, nem volt vázadobálós, viharos, hanem félig-meddig közös megegyezés alapján zajlott. Ő kezdeményezte a dolgot, én meg idővel beláttam, hogy ott akkor más megoldás nincs. A gyerekért felelősséget vállalunk, közösen neveljük, nagyon sokat vagyok vele, stb.

De ez, hogy ismerkedik mással, ez kb. olyan volt, mint amikor a fát kettéhasítod egy baltával.