Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Váljak vagy ne? Mit tegyek? Mit tanàcsolsz?
Kérdésem lényege:
A férjemmel oda jutottunk, hogy már együtt sem élünk, nem keressük egymást. Nagy szerelem volt, ami mára már elmúlt. A váláson gondolkodom, de a ragaszkodás visszatart. Folyton eszembe jut, hogy mennyire jó volt vele minden, mennyire boldogok voltunk. Nagyon szerettük egymást.
A válás gondolata ijesztő, mert ragaszkodom ahhoz hogy minden rendbejön, ragaszkodom hozzá :(
Ő is mindig azt mondja, hogy folytatni akarja velem. Mindketten ezt akarjuk, mégse történik semmi. Szerintem nagy munka lenne ezt rendbehozni, amire ő nem fog energiát szánni. Nem szívesen jön haza, nem is tudom hogy szeret-e még. Szerinte ezt a házasságot én csesztem el teljesen. Néha nagyon érzem, hogy válni kellene hiszen ennek így nincs értelme, de aztán megijedek a gondolattól és elhessegetem. Mit tegyek?
Leírás:
Tudom, hogy egy ilyen jelentős dologban nem feltétlen egy fórumon kell tanácsot kérni, de hátha vannak itt olyanok, akik már elváltak (vagy nem) és hasonlóan küszködtek mint én.
A férjemmel 15 éve vagyunk együtt, 4 éve vagyunk házasok. Van egy 3 éves kisfiunk.
A fiunk érkezése nagy öröm volt, boldogok voltunk mint család, viszont mint házastársak nem. Nagyjából akkor kezdődtünk elhidegülni, ami tudom hogy ilyen esetben gyakori is lehet.
Viszont ezzel egyidőben veszekedések, viták, sértődések is képbe kerültek, egyre gyakrabban. A végére már se összebújás, se puszi, se kedves szavak nem voltak. Egyszerűen csak az állandó harag. Olyan szintre kerültünk végül, ahol a másik egy szóval ki tudott minket hozni a sodorból, tehát már ennyire feszült volt a légkör. Szét is mentünk, már nem lakunk együtt 4 hónapja.
Hazajárogat a gyerekhez, de velem sosem beszél, nem szólunk egymáshoz, főleg amiatt hogy mindketten hűtlenek voltunk (nem volt megcsalás egyik részről sem, de mindketten randizgattunk. Azt pontosan nem tudom, hogy most ő kivel meg hogy van, de én már nem randizgatok. Tudom, hogy ez gáz dolog, de már vágytam arra hogy valakinek fontos legyek, bejöjjek és szeressen.... mert a férjemtől az elmúlt 2-3 évben szinte semennyi szeretetet, odafigyelést nem kaptam. Gyanítottam hogy ő is megcsalt engem, amikor itthon lakott többször is lebuktam hogy próbálok belenézni a telefonjába, nyugodtan ítéljetek el de szerintem ez a hirtelen romlás a kapcsolatunkba tutira egy harmadik félnek köszönhető.... neki nem tetszett hogy gyanúsítgatom.
A különéléstől azt vártuk, hogy majd rendeződnek a dolgaink (feszültség) és egymás hiányát fogjuk érezni. Hiányzom neki, mégsincs itthon. Van hogy napokig nem ír. Van hogy fel sem veszi. Nem tudom meddig akarja ezt így húzni, hiába akarok vele beszélni ő sosem akar, dacoskodik.
A kapcsolatotok romlása nem egy 3. félnek köszönhető, hanem éppen ellenkezőleg.
Azért lett 3. fél mert megromlott a kapcsolatotok.
Nincs más választásod, mint elmondani ezt neki és ultimátumot adni. Szeretnéd helyrehozni, szeretnél vele lenni, döntsön 1 hónapon belül. Ha addig ezt meg sem próbálja, akkor pedig nem marad más hátra, mint a válás.
Nem tudsz erre rávenni akartán kívül senkit. Bármennyi jó szándék és romantikus érzelem van benned ehhez kell a másik fél is.
A férjednek van valakije, ez ezer százalék. És vele ugye beszél, azt ugye szeretgeti és ő viszontszereti, és annak is biztos vannak ötletei a közös jövőről - amik valószínűleg hasonlóak, mint a tieid. Közben akkor jön-megy, amikor épp kedve van, tehát kényelmes is neki, hogy akkor apa, amikor épp nincs sürgősebb. Téged meg elrakott a kispolcra egy kicsi bűntudatba és sok haragba csomagolva, amivel szerintem már meggyőzte magát, hogy jogosan cselekedett, mert téged úgyse érdekelt volna és neki is jár a boldogság.
Ha még akarsz tőle valamit és nem jobban megijednél, ha visszajön, annyit megtehetsz utolsó próbaként, hogy megbocsájtasz és bocsánatot kérsz. Nem őmiatta, hanem magad miatt, hogy lerakd ennek a történetnek a terhét és tiszta vizet önts a pohárba. Ez nem egy érzés, annak nem tudsz parancsolni és folyton változik, azért sem tudsz most dönteni, mert egyik nap így gondolod, másnap úgy, miközben azt sem tudod, ő mit csinál és mire gondol... Hanem egy elhatározás, amit majd csak hónapok múlva fognak követni az érzések. Ha hiszel, add oda Istennek a férjedet, ő majd bánik vele úgy, ahogy jónak látja, te saját magadért vagy felelős e téren. De valamiképp kezdd el elengedni a haragodat, és a saját bűneid is vedd számba, hogy elkezdhesd meggyászolni, aminek másképp kellett volna lennie.
Nem megalázkodás, pont hogy az erősebb és okosabb leszel. Kérj tőle időpontot egy beszélgetésre (gyerek nélkül), ahol ezeket elmondod. Vagy írásban is lehet. Tárgyilagosan kérj tőle bocsánatot a saját szeretetlenségedért, önzésedért, hűtlenségedért, vagy amit szerinted másképp kellett volna csinálnod (ezen gondolj pár napig). És mondd el, hogy te is megbocsájtasz neki. És nyitott vagy, ha a tiszta lapot akar. Jelentsd be, hogy 1 hónapot vársz arra reménykedve, hogy reagáljon, de utána beadod a válást. Ha addig ő semmit nem fog lépni, az elég egyértelmű válasz lesz arra, hogy döntött, ne várj rá és ne kínozd magad tovább.
Ha viszont nem akarsz tőle már semmit, akkor sem hiábavaló bocsánatot kérni és megbocsájtani, hogy ne gyötörd magad. De mindenképp válj el, mielőtt újat kezdesz, ne másra akaszd magad rögtön ilyen sérülten. Ha másért nem, jó pont a bíróságon és jobb példa a gyereknek.
Ne félj, ha eddig is ment egyedül, nem lesz másabb, sőt legalább lefixálnak nektek olyan kereteket anyagiak, időbeosztás tekintetében, amivel sokkal kiszámíthatóbb lesz az életed, mint most. Ha meg bármi beüt veled (baleset, tartós betegség), így-úgyis a kezébe nyomják a gyereket, hogy vigyázzon rá, akár házasok vagytok, akár nem, hisz az ő gyereke is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!