Volt már olyan, aki nagyon összeveszett a házastársával, de brutálisan, hónapokig ment a veszekedés, de végül tudták folytatni a házasságot?

Nálunk volt egy időszak, amikor a férjem besokallt a felelősségtől és munka után nagyon sűrűn eljárkált iszogatni mindenféle haverokkal. És bár én is dolgoztam 8 órában, mellette ott volt a kettő kicsi gyerek, akikkel törődni kellett, én nem tudtam a lelkemet ápolgatni, mert el kellett látni őket munka után is.

Éjjel hazaért félrészegen, ami a legrosszabb. Elkezdett kötekedni és bár soha nem bántott, de ordibált, kezelhetetlen volt, összehányt mindent... A gyerekek felébredtek, féltek tőle. Ez ment pár hónapig, utána észhez tért, mert beadtam a válópert. Onnantól kezdve nem járt el, normálisabb lett és bár a válópert visszavontam, de soha nem lett onnantól kezdve olyan a kapcsolatunk, mint előtte. Nem tudtam szívvel hozzábújni, megbízni benne és nem tudtam szeretkezni vele. Végül elváltunk.

Szóval vannak dolgok, amiket nem lehet megemészteni, de minden embernek máshol van a tűréshatára.