Érdemes lenne elválnunk úgy, hogy nem tudunk külön költözni?

Nem gondolom, csak ha ő hal meg előbb, akkor nem kérdéses a lakás, mert az én házamban lakunk.

Nem vagyok már olyan fiatal.

Te viszont még nagyon fiatal vagy, a te korodban én se álltam szóba olyanokkal, akiknek zűrös volt a családi helyzete. Nekem is mondta srác, hogy már nincs együtt a párjával, de együtt laknak, mert nincs hova menniük. Akkor nem hittem neki, ma már tudom, hogy van ilyen, de akkor nyilván a tisztább helyzeteket kerestem.

A nyílt kapcsolatba nem egyezett bele.

Szeretőt beújíthatnék válás után (előtt is), de a gyerek kérdés azzal még nincs megoldva. Azt meg nem részletezném, csak az érti meg, akinek van gyereke.

Köszönöm. Nem akarom helyrehozni a házasságomat, mert egy olyan ügyben bukott meg a szememben, ami után nem kívánok többé hozzá tartozni. Gerinctelen és gyáva volt, azok mellé állt oda, akik végletekig elhanyagoltak egy állatot. Ezzel véget ért, sok minden miatt újrakezdtem vele és harcoltam kettőnkért, ezzel túllépte nálam a határt. Én nem tartozok olyan emberhez, aki bármilyen állatkínzásban bűnrészes, akár csak annyira, hogy csukott szemmel megy el mellette, hogy ne kelljen konfrontálódnia. Ezen nincs mit megbeszélni (bár megpróbáltuk a gyerek miatt), nem érdekel, hogy ő nem látta, milyen beteg, mert ha nem látta, azért volt, mert nem is érdekelte. Megmondtam, hogy nagyon beteg, de nem jött oda megnézni. Bármi amit tett érte, azért volt, mert nem mert velem szembeszállni, de ott volt benne ugyanaz a közöny, ami miatt már nem szeretem és nem is fogom szeretni soha. Ha ezt előre látom, soha nem megyek hozzá feleségül, nem szülök neki gyereket. Nem érdekel, hogy remek apa, nem érdekel, hogy nem csalt meg soha, akkor se, ha évekre nem volt köztünk szex ezek után. Én hozzá nem tartozom, semmi közöm hozzá 3,5 éve, nem bírok mellette feküdni se, megpróbáltam a gyerek miatt, de nem bírtam elaludni, azt éreztem, hogy felrobbanok, nem bírom elviselni az intimzónámban. Azon kívül remekül megvagyunk, de ne jöjjön a közelembe. Tehát nem kell a jóisten segítsége, soha nem találtam meg a társam, ez az ember nekem nem társam, talán soha nem is volt az. Inkább élek egyedül.

Emiatt nem fogok elválni mégse, amíg nem tudunk költözni, mert a válás ilyen körülmények közt csak a jelen állapotot állandósítaná és semmi esélyünk nem volna újrakezdésre. Én nem akarok válni igazán, a gyerekünk már attól sírva fakad, ha arról beszélek, hogy úgy szeretnék egy kisebb házba költözni. Mintha érezné, hogy onnan kezdve soha többé nem lesz egy az otthonunk.

Arról nem beszélve, hogy beleszerettem másba, ezt se lehet már visszacsinálni. Nem kell már ő se, én se kellettem neki soha igazán, ettől még más férfit szeretek és nem a férjemet. Odaföntről ezt kaptam, soha nem voltam igazán viszonzottan szerelmes és már nem is leszek. Amúgy meg semmi újat nem tud nekem senki mondani Istenről vagy a megváltásról. Voltam hívő és nem vallásos, ismerem a szirupos sikersztorikat is. Mindenesetre azok közül a hívők közül, akik velem egykorúak, nem tudok egy házasságot se mondani, ami kölcsönös szerelemből született volna. Meg vannak, képesek egy életen át hazudni maguknak (van aki elvált), de én abból nem kértem. Én legalább szerelemből mentem férjhez. Elmúlt, ez van. De hazudni egy életen át nem fogok magamnak.