Ti mivel könnyítettétek meg a válás utáni időszakot?

Felfedeztem a szingli élet szépségeit. Nem kell alkalmazkodni senkihez, az van, amit én akarok, jövök-megyek kedvem szerint. Senki se szól, hogy miért sminkelek, mit veszek fel.

Azt eszek, amit én szeretek, és soha többé körömpörkölt.

A tévében is az megy, amit én szeretek.

Kicsit többet tudtam a barátaimmal lenni, egy-egy buliba is eljutottam.

Plusz rengeteg időt töltöttem a gyerekekkel. Mesét néztünk, velem aludtak, sokat kirándultunk, és rengeteget -beszélgettünk, hogy fel tudjuk dolgozni a változásokat.

Nem érzem úgy, hogy bármin is könnyíteni kellett volna, nyalogatni kellett volna a sebeimet. Ez az új helyzet, ebből kell ezután a legjobbat kihozni.

Nyilván baromi szar volt, hogy az asszony sok-sok év után úgy döntött, hogy inkább szeretőt tart, aztán végül lecserél. De fölösleges lenne emiatt keseregni, a lényegen nem változtatna.

Nem mondom, hogy könnyebb lett azóta az élet, mert a gyerek miatt sokkal bonyolultabb, rengeteg szervezőmunkát igényel, hogy mikor kinél van, ki hozza-viszi, ki marad vele otthon, ha beteg, stb. De azóta sokkal nyugodtabb minden, mondhatni a magam ura vagyok, akkor és oda megyek, amikor akarok, arra költök, amire akarok, nem kell az asszonyhoz alkalmazkodni, a hisztijeit elviselni, a lelki problémáit átérezni, megoldani, az ő boldogságáért teperni, anyagi áldozatokat hozni érte (pl mert x helyre akar menni nyaralni, mert mindenki oda megy - a facebook szerint, meg lakást felújítani, mert mindenki azt csinálja, stb.)

És a legnagyobb ajándék a rengeteg, gyerekemmel kettesben töltött idő. Amíg együtt voltunk, nagyon ritkán voltunk kettesben, akkor is csak maximum pár órákat, ha éppen úgy jött ki a lépés. De fél-egész napokat együtt tölteni a gyerekkel, csak ő meg én, sokkal közelebb kerültünk egymáshoz. Nehéz ezt szavakban megfogalmazni, de tényleg semmi máshoz nem fogható érzés ez egy apának.