Szexuális hozzáállás?

Utolsó! Jó neked, én 43 vagyok, és életemben sem szexeltem még egy jót. Feleség ide vagy oda, barátnők ide vagy oda.

3 menet egy nap? Nálam ez három hónap termése lenne. A vicc az, hogy én még életemben sem találkoztam olyan nővel, aki pozitívan állt volna a szexhez.

Sőt, minden alkalomért szinte könyörögnöm kellett, és az összesen azt éreztem, hogy csak szenved és kínlódik.

A feleségem szex előtt közben a holnapi napját tervezgeti és közben ásítozik. Minden tabu nála, azt mondta, hogy ha rámozdulok orálisan, az válóok. Tulajdonképpen az összes barátnőm ilyen volt előtte is. Amikor azt mondtam neki, hogy azért heti egy legyen már, arra azt mondta, hogy normális vagyok? Érjem be a havi eggyel, azt talán kibírja. Az előjátékra azt mondta, hogy azzal felesleges húzni az időt, ha 5 percnél hosszabb, akkor el fog aludni. Orgazmusra képtelen. 43 évesen még nem láttam női orgazmust, de még olyat sem, hogy egy nő be van indulva. Nekem a szex csak egy önző könyörgés volt mindig is.

Segédeszközök, játékszerek kizárva voltak mindig is.

Ami még kimaradt! Hol lehet találni olyan nőt, aki normális szexualitással rendelkezik, nem akar elválni, de benne lenne néha egy kiteljesedő szexuális együttlétbe? Nekem teljesen olyan, mintha csak egy maroknyi nőt érdekelne a szex, az is csak huszonévesen. Majd vége, ennyi volt.

Azért még ameddig meghalok, remélem 1X lesz részem egy kölcsönös kielégülésben.

14-es. Nincs problémám az ismerkedéssel, de sajnos csak a rendes, becsületes nőkkel hoz össze a sors, akiknél a szex az maga az ördög. Mégis hogyan kezdjem? Bocsika, házas vagyok, és nem azért ismerkedek mert otthon minden rendben van és csak a kalandot keresem, hanem azért mert még az életemben sem volt egy kielégítő szexuális élményem?! Nézd, a "szexuális" társkereső piac mega módon túltelített férfi oldalról. A bevállalós, lazább nők megtalálják a maguk gladiátorjukat, a full tesztoszteron görög szobor testű, nagyfarkú, ügyeletes szeretőt. Egy ilyen pasinak 10-20 nője van, a szerető kategória már jóval magasabb liga, mint a szimpla férj vagy barát. A szerető arról szól, hogy a nő kiélje magát mint vizuálisan, mind szexuálisan, esetleg még lelkileg is, bár az már nem lényeges.

A válás ugyanez. Elválni csak egy pillanat műve, de kb. ennyi idő alatt semmisül meg egy élet munkája is. Egy nő akármennyi idős, akárhogyan néz ki, akármilyen is a háttere, mindig eladható kategória. Egy férfi 40 felett, elválva, gyerekkel már kuka. Mit is változtatna a helyzetemen? Ja, hogy egy szinttel lejjebb kerültem. Aztán ne lássam a saját lányom, ne lássam ahogyan felnő, majd 2 hetenként láthatom egy napra. Viszont ezzel párhuzamosan beléphetek egy csordultig megtelt kosárba, ahol mindenki nyálcsorgatva páváskodik, hogy ugyan már válassza már őt ki egy nő. Egy nő, aki valójában már tökmindegy hogy ki, hogyan néz ki, milyen problémás, csak legyen már valaki, aki visszaír, aki meghallgat. Persze, 99.99% hogy elvált 1-2 gyerekkel, szóval vegyem a nyakamba más gyerekét is, plusszban fizessek gyerektartást. Majd higgyem el a nőnek, hogy ő bizony a két szép szememért, és a barátságos kis lelkemért van velem. Ne is gondoljak arra, hogy a pénzem, az anyagi biztonság érdekli őt, vagy a gyerekei biztonsága. Oké. Majd szembesülök azzal, hogy szexuálisan nem vonz, vagy a szexben egy nulla. Húúú de jó is lenne. A szexért tegyem tönkre az életem.

Hát nem! Elvileg vannak nők,akik ugyancsak nem adják fel a családi életüket (nagyon helyesen), viszont nem működik a szexuális életük. Én bevállalom, nem csinálok ebből zsákbamacskát. Igen, házas vagyok, és nem válok el. Így fair, én annyit adok , amennyit ő. Nem kell a pénze, nem kell semmi sem, csak az a kis idő, amit egymásra szánunk.

Aki meg jön itt nekem a lelkiismereti dolgokkal, annak meg azt üzenem, hogy először élje át azt a közel 20 évet, de mondhatnám azt is hogy azt a 30 évet. A feleségem is tisztában van vele hogy asszexuális, tisztában van vele hogy normális és rendes ember vagyok, voltam és leszek. Tudja hogy ő a gátja a normális szexuális életemnek, hallgatólagosan bele egyezett. Nem kellene beszámolnom róla, de nem áll az utamba. Emberileg egy párt alkotunk, az elejétől kezdve felépítettük a közös és a családi életünket. Nem, ezt nem akarom, és nem is vagyok képes feladni. Nálunk nincs gyűlölet, harag vagy játszmák. Mi jól és boldogan élünk, csak szex nélkül.

Ha esetleg megismerkednék egy nővel, ezzel az előbb leírt dolgokkal kezdeném, és leszögezném hogy a testiségen és a baráti viszonyon kívül többre ne is számítson, és én sem akarok többet. Nálam ez nem arról szól, hogy otthon is el vagyok kényeztetve, majd átrepülök egy másik virágra is. Nem. 43 évesen nem életm még meg a szexualitást. Egyáltalán nem. Amit egy 16 éves már átélt én még nem. Fogalmam sincs milyen az amikor egy nő akar, nem tudom milyen az amikor egy nő elvezi a kezem, vagy a testem, vagy azt amit teszek vele. Nem éltem még át közös orgazmust, sőt még női orgazmust sem láttam. 43 éves vagyok, és ezt senki de senki nem veheti el tőlem. Nincs olyan írott vagy íratlan törvény, vagy lelki passzus, ami ezt megtilthatja. Senki sem ítélhet el engem, mert embertelen mennyiségű szenvedésen mentem már keresztül.

Itt van bennem egy óriási, meg nem élt szexualitás, nekem még az előjáték is tiltott volt mindig is. M?áshol meg azt olvasom, hogy mekkora balfszok a mai férfiak, mert közük sincs a női testhez meg a női lélekhez. Én 43 éve készülök, vagyis 43 éve van bennem az, hogy 1X kiadhassam magamból mindezt. Miért nem kerestem más nőt? Mert mind ilyen volt!

Velem van a baj? Nem hinném, mert akikkel eddig voltam, azokról kiderült hogy egytől egyig asszexuális volt, vagy lelki sérült, vagy gyerekkori trauma miatt nem volt képes a szexre.

Én is ember vagyok, nekem is van szexualitásom, amit eddig az élet elvett tőlem. Kedves "XY"! Többen is vagytok innen a gyk-ról, volt aki még szerelmes is volt belém. Én csak azt kérdezem, hogy akkor miért volt tabu a szex? 5 hónap után is? Én őszinte voltam, sosem ígértem semmit. Belementél. Aztán ennyi volt.

Vagy ott vannak azok is, ugyancsak a gyk-ról, akikkel napi szinten beszélgettem, ugyancsak több hónapig, ugyanúgy arról panaszkodtak, hogy mennyire elhanyagoltak, mennyire suttyó és figyelmetlen a férje. Én mennyire rendes vagyok, velem milyen jó beszélgetni stb. Aztán hol vagytok?

Persze szexre találni nőket, olyan de olyan egyszerű dolog . Rámenős voltam? Durva? Bunkó? Paraszt? Soh, senki sem mondta. Néha már azt gondolom, hogy pont olyannak kellene lennem...

Nem vagyok nőgyűlölő, sosem voltam az. Csak valahogy nem értem a dolgokat. Egyszerűen már kitör belőlem az elkeseredés, hogy miért van ez! Kifogások? Mégis mik a kifogások? Az, hogy nem adom fel, amiért vért izzadtam?

Akkor miért van az, hogy rengeteg ember házasságon kívül is 5 perc alatt talál valakit? Ráadásul úgy, hogy a csillagos eget is lehazudja?

Én világ életemben maximálisan korrekt voltam mindenkihez.

Az elvált nőkkel kapcsolatos dolgokat meg csak a saját környezetemből látom. A szomszédom, a kollégáim, a nővérem... stb. Nem általánosítok, de erősen benne van a pakliban amiket írtam.

Már máshol is írtam, 17 barátnőm volt eddig, és minddel ugyanaz volt a tapasztalatom. Szerinted van még kedvem kockáztatni? Főleg úgy, hogy az elmúlt pár év alatt is csak a nagy baráti beszélgetések mentek, és ha szexualitásra került a téma, bezárkóztak, vagy egyből kihátráltak? Ráadásul itt még csak a beszélgetésben merült fel a téma.

Egyszerűen nem értem, mi kell a szexhez! Másoknak játszi könnyedséggel, a nő részéről maximális erőbedobással megy a dolog, nálam meg egyszerűen semmi. Bármit teszek vagy tettem, semmi. Nincs problémám az ismerkedéssel, ha most leülnék, estére már lenne levelező partnerem, de ennyi. Itt meg is állt a sztori. Még akkor is, ha a nő is ugyanabban a cipőben járna mint én.

Nálam nem az incel-ség játszik, vagy a balfszság, vagy az unalmas karakter. Nálam egy élet szexuális sikertelensége, és úgy, hogy nem tudom az okát. Nem tudom hogy mi a baj, mit szúrok el, már ha elszúrok valamit.

Ezt nehéz az emberek többségének megértenie.