Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Egy kis közvéleménykutatást tartok és olyan emberek véleményére vagyok kíváncsi akik már elmúltak 30 évesek, nem voltak sose házasok, nincs gyerekük és legalább 5 éve egyedülállóak, Hogy bírják a magányt?
Nagyjából tavaly ilyenkor kezdtem el érdeklődőbb lenni az emberek felé, csak úgy, önmagam elhatározásából. Úgymond kezdtem megnyílni a külvilág irányába nagyjából 2012 májusa óta, amikor szakítottam az exemmel. Elismerem, abszolút pozitív hatása volt rám, hogy az utóbbi időben megnyíltam, s nem zárkóztam el senkitől, s ez alatt az egy év alatt ugyan többször is ért kisebb-nagyobb csalódás, pofára esés, mégsem bújtam be a csigaházamba, hanem mint tapasztalatgyűjtésként fixáltam magamban, következtetéseket vontam le, mérlegeltem, javítgattam, toldozgattam-foldozgattam közben. Nyitott szemmel járok a világban, rámosolygok emberekre, kezdeményezek, s meglepő, hogy eddig csak nagyon kevés kivételt leszámítva mind pozitívan fogadják.
Sosem éreztem magamat magányosnak, mindig feltalálom magam, mindig lekötöm magam, mindig találok magamnak társaságot. Ahol a magányosság felüti fejét, ott súlyos kapcsolatfüggőség állhat fenn.
Szarul. Lett volna lehetőség néha, de olyan áldozathozatallal járt volna, hogy nem éri meg. Pl. nagy fizikai távolság, távkapcsolat stb.
Nem értem, miért nincs senkim itt helyben, pedig eljarok a városba mindennap, em gubózok be, sportolok is, túrázok...
31F
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!