Miért hiszem, hogy nekem simán összejöhet bármilyen jó csaj, ha eddig senkim nem volt még?

Valahogy van bennem egy beteges egyenlőség tudat, valószínűleg a szüleim nevelése miatt. Ezért azt hiszem, hogy bárhol látok egy nagyon szép nőt, akkor simán esélyem lehet nála! Oda is szoktam menni ha úgy alakul, beszégetek, stb aztán persze elutasítanak de egyáltalán fel sem veszem! Ugyanúgy próbálkozok tovább. Azt gondolom, hogy rajtam áll ki lesz a barátnőm, szabadon választhatok! Mindezt úgy hogy 26 évesen még nem volt párkapcsolatom. Szex volt, de az is buli által megismert nem annyira szép csajokkal. A haverok rendszeresen szivatnak hogy házhoz megyek a ló@ért, meg “szépfiú” a gúnyos becenevem meg “donjuan”.

Egyszerűen olyan vagyok, mint aki nem tudja hol a helye és simán azt hiszi hogy bármelyik nőnek bejöhet. Annyira magabiztos vagyok hogy nem tudom honnan jön! Legutóbb leszólítottam a szomszédom iroda frissen kinevezett 28 éves vezetőjét, aki hihetetlen jó nő és nagyon stílusos, okos. Odamentem, beszélgettem, adtam neki névjegykártyát. Pedig a külső szemlélők röhögnek rajtam ilyenkor hogy mit képzelek magamról, miért jönne össze egy ilyennel mint én?!

Ez valami kóros önbizalom vagy önértékelési betegség? Olyanról hallottam hogy valakinek kóros önbizalomhiánya van, de olyanról nem, hogy kóros önbizalomtúltengés! Van ilyen?