Mi lehet ennek a pszichológiai magyarázata ismerkedést illetően?

Egyetértek az itteniekkel, nem feltétlen jelenti, hogy nem erdekled, mert vannak ilyen típusok. (Bár, az egyik alap dolog, ha valaki ismerkedik, az legyen tisztában, hogyan is zajlik egy normális kommunikáció.)

Viszont ezért érdemes minél előbb személyes találkozót összehozni. Mert ott már jobban kiderül a dolog.

Velem akkor volt ez így, mikor nagyon erős szociális fóbiám volt. Ha adtál volna nekem egy papírt meg egy tollat, hogy írjak egy tökéletes interakciót két ember közt, simán ment volna. De mikor odakerültem, annyira izgultam, hogy minden kiment a fejemből.

Velem alapból az van, hogy ha izgulok, nagyon sokat beszélek és sok mindenről. Ezért paradox módon nem tűnik úgy, mintha izgulnék. Régen ha beszélgettem valakivel, akit nem ismertem jól, akkor folyamat monitoroztam magam. Külön kellett figyelnem a szemkontaktusra, a mimikámra, a gesztusaimra, és igen, a visszakérdezésre is. Ez volt a legnehezebb, a többi nagyon lemerített. Folyamat az volt a fejemben, hogy hülyén nézek-e ki; nem fura-e, hogy egyik szeméből a másikba nézek, vagy választanom kell egy szemet, és azt néznem; mikor pihenhetek szemkontaktus ügyben, és nézhetek végre másra; nem béna-e, hogy csak állok, mihez kezdjek a kezeimmel, stb.

Mostanában azt vettem észre valamit, ha kapok valakitől valamit, akár egy szelet csokit, annyira dicsérem a másikat, hogy elfelejtem megköszönni.

Minek tegyen bele energiát ha ott áll még sorban 10férfi, akik csak úgy fossák a szót és az sem érdekli őket ha a nő nem kérdez?!

Nagyon gyakori ez a fajta hozzá állás nők részéről egyébként...