Miért írják sokan az önbizalmat, mint legfontosabb dolgot a sikeres társkereséshez, miközben rohadtul nem (csak) ezen múlik a dolog?!

Példának ott van a haverom. Egyetlen jó tulajdonsága van, a külseje. Ez mellé butácska, nem sok önbizalommal. Ő még életében sem szedett fel lányt, mindig fordítva történik.

Már beszélgettem olyan lányokkal, akik voltak vele. Megkérdeztem hogy mi volt jó benne? Azt mondták, hogy oké nem nagy durranás belsőleg, viszont a szexuális vágyaikat kiélhették a nők, ráadásul úgy, hogy az ágyba is gyenge volt. Egyszerűen a látvány ami vonzotta őket, és mint egy bábut, azt csináltak vele amit akartak.

Ezzel szemben a jópofa, humoros, normális, ezzel szemben teljesen átlagos haverok kivétel nélkül egyedül állók. Nem tragédia, csak egy kicsit unalmas már ez a külső nem számít szöveg. Csak az számít első körben, második körben, harmadik körben... A szexuális kisugárzásra mondják hogy kémia. Enélkül még a beszélgetés is csak elpazarolt idő.

Szexuális vonzalom nélkül nincs kapcsolat, az pedig 99%-ban a külső.

Akkor inkább azt mondom, hogy az önbizalom nem számít.

A fű meg kék!

Így is lepontozást kapok a lepontozó femibrigádtól? :D

"nagyon magas szintű lelki fejlettség" atyaég.. ma is tanultam valamit.

Semmilyen belső tulajdonság nem tud vonzalmat kiváltani.

Belső tulajdonságai miatt egy embert max kedvelni lehet.

A vonzalom egy olyan dolog, ami vagy rögtön van vagy soha nem lesz.

"És ha egy nőn látszik, hogy önbizalomhiányos, az vajon nagyon taszító egy férfinak?"

Legtöbbször nem. A férfiak úgy gondolnak erre, mint egy pluszra. Jó ha van, de az se baj ha nincs.