Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Hogyan lehetne így tovább élni?
30 éves férfi vagyok.
Úgy nőttem fel, hogy folyamatosan megaláztatásban volt részem, illetve folyton kinevettek fiúk/lányok egyaránt.
Úgy nőttem fel, hogy mindig is úgy éreztem, hogy sokkal kevesebb vagyok másokhoz képest. Illetve mindig is unalmasabbnak és rondábbnak éreztem magam a dolgok végett másokhoz képest.
Aztán anyum is elhalálozott 22 éves koromba. Abba is belebetegedtem. A családomat nem szerettem igazán soha.
Azért merem a következőt kiírni magamból, mert nem volt igaz ez a dolog. Családon belüli erőszakkal vádoltak meg úgy, hogy soha nem követtel el azt.
Rendőrségi ügyet nem csináltak belőle, viszont több éven keresztül meg lettem hurcolva ezzel az egésszel.
JOBBAN ÖRÜLTEM VOLNA, ha inkább kivizsgálták volna, mert így megúsztam volna 3-4 év évnyi meghurcoltatást.
Végül ugyan az az ember, aki rám fogta a hazugságát, mást is megvádolt, ugyan ezen dolgokkal, sőt kicsit hülyébb dologgal is.
Sajnos a lelki világomat teljesen tönkre tette ez a vádaskodás, mert senki nem akart nekem hinni ezzel kapcsolatosan.
Annyira egyedül voltam ebben a helyzetben, hogy akkoriba jött rám legjobban a magány. És hát összejöttem egy elég fiatal lánnyal, akivel végül úgy alakult, hogy másfél évig voltunk együtt.
De mivel a vádaskodás majdnem napi szinten témába volt, illetve később a lány apja se akarta, hogy velem legyen a lánya, mert elhitte ezeket a hazugságokat rólam; én nagyon undorítóan viselkedtem szegénnyel. Annyira utálom magamat a mai napig.
Persze, most már a vádaskodáson túl vagyunk, végre felfogták, hogy nem tettem meg azt, amivel megvádoltak.
Viszont a lány, akit szerettem, megváltozott és a pasizás vált az élete részévé.
Annyira szerettem volna vissza kapni őt, hogy bebizonyíthassam, hogy tudnék normális lenni vele, erre már nem volt lehetőségem. Egyébként a lány anyjának is elmondtam anno, hogy mivel vádolnak, de ő legalább elhitte, hogy nem igaz. Ha igaz lenne, akkor nem itt írogatnék, meg nem lehetettem volna azzal a lánnyal eleve, mert börtönbe lettem volna már elég rég.
5 év telt el a szakítás óta, de nem tudtam túl lenni rajta soha.
Most már, ha valahol rá nézek egy lányra, nem érdekelnek. Persze, sok ember van, aki tetszene, de nem akarok megismerni senkit. Nem tudok túl lépni ezen az egész helyzeten.
Nincs bennem erő és kitartás, hogy újra építsek valakivel egy kapcsolatot, amiből az se biztos, hogy lenne valami.
Nem hiszem el, hogy valaki is tudna szeretni valaha.
A legrosszabb az egészben, hogy annyira magam alatt voltam azon időszakban, hogy végig arra gondoltam, hogy ha már úgy is ilyen értéktelen ember vagyok, nincs okom az életre, nem érdemlem meg. Megakartam halni.
Exemnél pedig olyanok voltak részemről sajnos, hogy kiabáltam, telefont törtem. Ingerlékeny voltam.
Nem jártunk semerre.
Amióta véget ért a vádaskodás, normálisabban viselkedem, bár így is van egy-két dolog ami nem a legjobb viselkedési forma tőlem. Túl hisztis lettem.
Exemmel való szakítás után öngyilkos akartam lenni és beszedtem 30 db frontint.
Miért lennék nyomibb? Volt egy kapcsolatom lényegébe a lány után, de az is olyan gyorsan jött. 9 hónapig tartott.
Ha nagyon akarnám, biztos tudnék valamit alakítani, de ahogy mondtam, ismerkedni nem tudnék újra. Mert úgy érzem, ha meg is próbálnám, úgy se tudna szeretni engem egy nő se igazán. Előző is csak szexre volt jó, többet nem látott ő se bennem, nem szeretett.
Én elhiszem, hogy tönkre vagy menve, hogy meghurcoltak, és tudod, sajnállak.
De mi lenne, ha elmennél mondjuk egy szakemberhez, aki segítene feldolgozni az egészet? Főleg, hogy tudod is magadról, hogy nem vagy túl rajta, mindenben meggátol, és szörnyű viselkedést hoz elő belőled. Szerinted, ha lenne új barátnőd, nem viselkednél vele így? Dehogynem.
Amíg nem zárod le magadban ezt a dolgot, és segítesz magadon, addig más se fog segíteni.
Utolsó: volt barátnőm. Nem kiabáltam vele, nem veszekedtem vele olyan durván, durva hangnembe mint exemmel.
Ezt az egészet amúgy az ex sógornőmnek köszönhetem, mivel fiatalabbik bátyám gyereke vádolt meg ezzel.
Ezért is nem hittek nekem soha.
Csak sajnos a családom azon része eléggé abnormális -.-.
Ugyan is a kislánynak van egy bátyja, és régen, kisebb korukban, megpróbálták lekefélni egymást.
Szóval eléggé nyomorult családom van. És kitudja, hogy sikerült e nekik végül, vagy később nem próbálták e meg újra. Egyszer lebuktak, mert meztelenül találtak rájuk. Akkor eléggé lepofozták őket.
És sajnos exem idejében a tiltogatások, hogy mindenki jobban tudta, hogy illik e hozzám a lány e vagy sem, illetve, azt hallgatni a bátyámtól, hogy "milyen volt a lányom pináját meg...szni te pedofil állat", és ehhez hasonló társai, nem voltak túl kellemesek.
És exem mellett is sokszor kaptam ezt. Neki sosem beszéltem ennyire nyíltan a problémáimról.
Pedig mellette álltam, jóba és rosszba. Még akkor is mikor meghalt az anyja.
Szóval sógornőm csinálta az egészet végül, hogy sok barátjuknak adták be, hogy én mit csináltam állítólag és exem apja sajnos pont haverja volt nekik. Így ő is elhitte a hazugságot.
Pedig én tanultam a lányával és próbáltam volna jó irányba terelni, illetve az anyja halálakor is próbáltam mellette állni, még is én lettem a szar.
Szóval vissza térve a másik lányra, akivel exem után jöttem össze sok évvel később, legalább 3 évvel, vele nem viselkedtem már úgy. Persze apróbb veszekedések, nézeteltérések voltak, de nem olyan brutálisan durvák mint előzővel.
6. Az már jó jel akkor, de ezt az egészet tényleg ki kéne adnod magadból.
Nekem is szr múltam van, de én fel tudtam állni belőle. Ha lett volna rávalóm még szakemberhez is elmegyek. Szóval csak gondold meg, hátha az segítene, ezt az egészet lezárni benned, és talán képes lennél nyitni új kapcsolatra is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!