Fiatal férfiként mit tegyek, ha nem találom a jövőbeli páromat? Érjem be azzal, aki van?

Én mindig úgy éreztem, hogy csak akkor érdemes valakivel járni, ha azt el tudnám képzelni hosszú távon is. Eszerint éltem eddig. Az eredmény: nulla hosszú távú kapcsolatom volt. Tudom, hogy mit keresek: olyan lányt, aki olyan, mintha mindig ismertem volna, aki egyben legjobb barátként is funkcionál, akit el tudok képzelni a gyerekem anyjaként. Egy ilyen volt, de akkor még túl éretlen voltam hozzá, és azóta milliószorosan bánom, hogy elengedtem. A gond az, hogy viszont azóta ilyet nem találok. Viszont az se működik hosszú távon, hogy elfojtom a szexuális energiáimat, mert abból mindenféle bajaim lesznek, ez már most elég jól látszik. Akkor mit tegyek, éljem ki magam rövid távú kapcsolatokban? És ha az nem elégít ki? Szoktam pl. Jordan Peterson professzor tanácsait hallgatni, aki azt javasolja, hogy kerüljük az alkalmi szexet és olyat keressünk, akivel vannak közös érdeklődési pontok, közösen szeretünk dolgokat csinálni, közel vagyunk lelkileg, el tudjuk egymást képzelni jövőbeli szülőkként, ÉS vonzódunk egymáshoz fizikailag is, de egy szót se ejt arról, hogy ezt mennyire nehéz megtalálni, hiszen a legtöbb normális lány 20-30 között már foglalt. És ha sosem találok ilyet? De tegyük fel, hogy nem "sosem", csak öt évig, amíg harminc nem leszek. Akkor abban az öt évben mit csináljak, talán prostizzak? Úgy beszél erről, mintha automatikusan meg lehetne találni egy ilyen ideális partnert és nem az lenne, hogy bármelyik lányt kinézem, annak garantáltan nem én kellek, vagy már van pasija. Ehhez akkora mázli kell, ami egyszer-kétszer adódik az életben. Mi van, ha ez a lehetőség nem érkezik meg? Akkor mit csináljak? Én 26 évesen már nyitott lennék egy komoly kapcsolatra, közösen eltervezett jövővel, de erre egy hozzám passzoló, számomra vonzó és hozzám vonzódó lányt találni hihetetlenül nehéz. Hiszen már az is épp elég nehéz, hogy velem azonos nemű jó barátot találjak, nemhogy olyan lányt, akivel jól kijövünk ÉS még vonzódunk is egymáshoz ÉS nem foglalt éppen! Nem értem, mit kéne tennem. Bárki, aki idősebb és tanácsot kérek tőle, úgy beszél erről, mintha automatikusan megtalálható lenne az, akivel ezek mind megvannak. Mintha senki nem fogná fel, hogy mekkora verseny van és mennyire kicsi az esély, hogy normális lányt szerezzünk.

Akiről írtam, aki egyszer volt, az tényleg olyan, mintha személyesen nekem küldte volna az ég, a legapróbb részletekig egyeztünk, mintha a női tükörképem lett volna. Játékos volt, érdeklődő, intelligens, és imádta a gyerekeket. Rögtön láttam benne a jövőbeli anyát. Akkor nem tudtam megbecsülni eléggé, és nem fogtam fel, mennyire ritka, teljesen egyedi az az együttállás, ami benne van. Azóta pedig egyre inkább azt látom, hogy ilyen millióból egy akad, és a legritkább az, hogy még kölcsönös vonzalom is legyen. Egyszerűen reménytelennek látom az egész témát. A szüleink meg úgy beszélnek erről, mintha személyesen mindenkinek ki lenne jelölve EGY, csak meg kéne találni. Holott én sokkal inkább úgy látom, hogy nincs kijelölve senki, hanem egy rohadt kemény verseny van, amiben fiúként eleve hátrányból indulok, és ahogy telnek az évek, egyre nehezebb, mert egyre frusztráltabb leszek és egyre jobban elköteleződnek a lányok.