Nők, min múlik a szexuális vonzerő megléte, vagy hiánya számotokra?

Azt, amit én értek érzelmi intelligencia alatt, elég nehéz röviden elmagyarázni, de ha majd eszembe jut valami, ami segíthet körülírni, akkor majd egy másik válaszban megírom.

Ó, ami engem illet, én mondhatni bárdolatlanul őszinte vagyok, és nem szokásom senkit hitegetni, sőt, ha már biztos vagyok benne, hogy egyáltalán semmit nem akarok a másiktól, akkor igyekszem olyan gyorsan leépíteni, amennyire csak lehet. A büszkeséget meg senkitől se várom el, hogy nyeldesse. Az ilyenek általában amúgy is kizárólag a szex reménye miatt nyeldesik, nem másért.

Kevés pasihoz vonzódtam eddig szexuálisan, és egyik sem volt egy álom pasi. Sőt, ez nem is első látásra alakult ki általában, hanem hogy többször találkoztunk. (munka, edzés, baráti kör kapcsán)

Ha egy férfi jól néz ki, akkor tetszik, de nálam ez még nem ok a vonzalomra. Ehhez kell a belső plusz. Ami viszont kevésbé vonzó külső esetén is működik. És hogy mi ez a belső plusz? Kinek mi. Nekem: jó illat, férfias külső, férfias hang, intelligencia, beszédstílus,humorérzék (nem erőltetett humorizálás) és egyfajta csendes magabiztosság. A te általad felsoroltak többségével nem tudok mit kezdeni.

Fogalmazzunk úgy, hogy az érzelmi intelligencia először is egy csomó, az önismerettel és az emberismerettel összefüggő belső képesség és tulajdonság szét nem választható egységét és egymást erősítő, támogató módon működő rendszerét jelenti. Aki ilyen, az egyébként folyamatosan fejlődik, azaz változik, de mindig fejlettebb lesz, mint amilyen korábban volt, azaz egyre nő az emberekkel és önmagával (valójában: ezek működésével, a működések törvényszerűségeivel) kapcsolatos tudása. Nagyon jól, az átlagembereknél sokkal mélyebben oda tud figyelni másokra, ha akar, de ez nem azt jelenti, hogy a figyelmét boldog-boldogtalannak osztogatja. Kifelé és befelé is egyaránt intenzíven tud figyelni, és sem nem túl extravertált, sem nem túl introvertált, hanem a kettő között egy egészséges egyensúlyt képes fönntartani. Tisztában van saját magával és a külvilággal is, viszont, és ez nagyon fontos, egy élő, folyamatosan változó "organizmusként" tekint a saját és mások személyiségére, tehát nem külön-külön látja és figyeli meg az egyes tulajdonságokat, hanem egységként, és a működésük folyamatában. Semmi gépies vagy leegyszerűsített nincs abban, ahogyan ezeket látja, mert nem várja el, hogy a külvilág igazodjon hozzá. Képes különösebb felindulás vagy kiborulás nélkül elfogadni mindent és mindenkit olyannak, amilyen, de azt, hogy mit és kit enged be az életébe, a magánszférájába, udvariasan, de kellő határozottsággal megválogatja. Szeret (esetleg a háttérbe vonulva is) intenzíven (de ítélkezés nélkül) megfigyelni másokat, illetve a külvilág bizonyos jelenségeit (amelyek érdeklik), és szeret az így kapott információkból tanulni. Nagyon nyitott és rendkívüli mértékben előítéletmentes. Ez utóbbi tulajdonságában semmi erőltetett nincs, ő természetes módon, könnyedén, lazán ilyen.

Én így tudnék elképzelni egy olyan embert, akit én személy szerint nagy érzelmi intelligenciájúnak tartok.