Szerintetek miért van a nőknél ez a rejtélyes dolog?

De mit nem lehet azon érteni, hogy nem a tetszéssel van a baj hanem annak a proli kifejezésével? Ha a páromon látom hogy kíván, felfal a tekintetével, akkor felizgat és szeretkezni fogunk. Ha egy idegen csinálja akkor megijeszt és taszít.

Kulturáltan meg lehet nézni valakit, de egyedülálló nőként sem falom a pasikat a tekintetemmel, nem nézem meg a feneküket, a testüket kiguvadó szemmel és nem "kívánom" amit látok. Ha megismerkedem valakiel, beszélni kezdünk, és tetszik a hangja, illata, stílusa, akkor vonzódni fogok hozzá. De nem az utcán csorgatom a nyálam vadidegen pasik után.

De a hangja, illata, stílusa csak úgy derülhet ki, hogy ha beszélgetésre kerül sor. Még egyszer kérdezem, hogy mi alapján engedtek közel magatokhoz valakit, ha még az is zavar, ha feltűnően néznek? Hogy lesz ebből beszélgetés? Ha meg nem nézne feltűnően, akkor nem vennétek észre. Mert gondolom nem ti mentek oda a férfiakhoz.

Ebből következik az, hogy valószínűleg ők mentek oda hozzátok megszólítani, és mivel tetszett a kinézetük, és udvariasak voltak, leálltatok velük beszélgetni, ismerkedni. A hang, illat, stílus már csak ezután következett.

Tehát arra utalok, hogy valamikor a párotok is idegen volt, és az első benyomás az nyilván a kinézetük volt. Megint ugyanott állunk, hogy ilyen a természet, és lehet, hogy nem is bonyolultak a nők, csak nagyon kiforgatják, burkolják hihetetlenül ravaszul a dolgokat. Pedig nem kellene ennyire leplezni azt, ami természetes, hogy a másikban először a kinézetüket látjuk.

Most már azt mondom ezek után, hogy nekik sem ártana kezdeményezni, és akkor egy csomó bonyodalmat meg lehetne előzni. Menjenek oda ők is azokhoz a férfiakhoz, akik tetszenek nekik!

Nyilván nem olyanokkal ismerkedem, akik leszólítgatnak az

utcán :-) Hanem munkahelyen, hobbi közben, buliban, edzésen stb és nem randi szándékkal hanem valóban beszélgetési szándékkal. Szeretek új embereket megismerni, ehhez nem kell tetszés. Amíg nem alakul valami, amiből következtethetek a jellemére, addig engem az illető nem érdekel, akárhogy néz ki. És tolakodásnak tartom, ha ő ennek ellenére kifejezi a testem iránti lelkesedését.

Van, hogy én kezdem, van hogy a másik. De ha arra várnánk, hogy tetszés alapján kezdjek beszélgetni, arra várhatnánk örök időkig, mert mint írtam, elsőre nekem nem tetszik senki. Max esztétikailag, de az nem jelenti azt, hogy bármi továbbit el tudnék vagy akarnék képzelni vele.

Ha edzésen elkezdünk beszélgetni egy ütéstechnikáról, hogy hol érdemes box zsákot venni,akkor a téma miatt beszélgetek. Ahogy a munkahelyen is. Az egy dolog, hogy esetleg valaki megtetszik, mert rájövök, hogy értelmesen lehet vele beszélgetni és van benne valami plusz ami megfog. De olyan nincs, hogy tetszik egy idegen és meg akarom ismerni ezért és odamegyek beszélgetni. Ha nincs mondanivalóm, nem kezdeményezek beszélgetést.