Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Van valaki más is, aki úgy hiszi szűz és/vagy szingli marad idén is?
A gond csak az, hogy 23 leszek idén. Szeretnék kapcsolatot, de nem olyan egyszerű. És igen, bizony egyre kínosabb a téma, barátnőmékkel szilveszterkor is előkerült, hogy miért nem tudok ismerkedni, mert annyira nem nehéz ez. Már akinek. Semmi önbizalmam pl: az alábbiak miatt:
- 163 cm vagyok és 70 kiló. Igaz, 5-öt már fogytam, és 2018-ban szaladt fel rám 10 több ok miatt sajnos. Szóval még legalább 5-10 kiló le kéne menjen az egészség érdekében.
- Minden sportban béna vagyok szinte. Kivéve a gyaloglást meg a biciklizést.
- Nem nagyon tanultam meg főzni eddig, anyagi okokból amúgy is csak heti 1x tudok összeütni valami egyszerűbb ételt. Nyilván megtanulnék idővel, mert szeretnék.
- Anyagi okokból szórakozni se nagyon van pénzem, maximum néha mozira, vagy egy-egy sörre beülni. Én sokszor azt érzem az ilyesmi azért zavarja a mai fiúkat/férfiakat. Túrázni azt mondjuk szeretek, de télen mit tudna csinálni az ember. Ahogy a barátnőim is mondani szokták: a párjukkal lakásban/albiban együtt tölteni az időt nem olyan, mint randizni valahol, együtt nyaralni, utazgatni. És romantikus alkat vagyok, de nekem nincs pénzem utazni sajnos és nem is lesz egy darabig.
- A korombeli fiúk nem vonzanak, mert nem érzem őket elég érettnek sokszor. Viszont egyetemen kívül sehova nem járok ahol lehetne ismerkedni, és csak ilyen céllal eljárni valami tevékenységre elég szánalmas lenne. Érdekelnének bizonyos dolgok, de suli mellett dolgozom, szóval másra már nem jut idő.
- Mire eljutok oda, hogy legalább 200 ezer legyen a nettó fizetésem, addigra kb. 30 leszek, ugyanis pszichológusnak készülök. És nem szeretnék olyasvalakit, aki nálam kevesebbet keresne. Persze első 1-2 kapcsolattól felesleges a csodát várni, mindenki ezt mondja körülöttem, az csak tapasztalatnak kellene. Mégis honnan lesz nekem időm 2-3 kapcsolatra mielőtt gyereket terveznék? Olyan jó lenne 30 előtt házasodni, de ez olyan esélytelennek tűnik.
- A barátnőim 30 évesem bőven 400 körül is kereshetnek akár, mert villamosmérnökök lesznek.
- Nem érzem gáznak, hogy pszichológia szakos hallgatóként sok lelki gondom van, a kötelező 150 órás önismeretre még nem volt pénzem. De lehet ennél kicsit több kell majd. Nem baj, van erre időm még, valahogy rendben rakom a dolgaim egyszer. Csak közben elmegy mellettem az élet, úgy, hogy jóformán semmit se éltem. Borzalmas. De hát az anyagi háttér nagy úr...
- A szüleimnek elég sok zűrje volt, nem láttam tőlük jó példát a kapcsolatot illetően, és nem hiszek abban, hogy a rossz példa jobb, mint a semmilyen. A rosszat ugyanúgy el lehet tanulni sajnos. Anyukám különösen nehéz eset, nem akarok olyan lenni, mint ő, de sajnos eléggé olyan vagyok. Senkinek nem akarok a terhére lenni a hülyeségeimmel. :( Bár önbizalmam az nincsen, érzelmileg bántalmaz anyukám már gyerekkorom óta. Minden magamról felállított képet módszeresen lerombol általában. Szerinte elviselhetetlen vagyok, olyan mint az apám, a szagom se jó, szexhiányom van, amiatt vagyok olyan rémes, de úgy sem fog senki sem elviselni. Na, akkor minek próbálkozzak? Ha ezt gondolja rólam, ne szekáljon azzal, hogy szűz vagyok. Felőle aztán összefekhetnék bárkivel, az is segítene rajtam. Hát, köszi.
Nyáron lesz másodunokatesóm esküvője. Vicces lesz,mert én vagyok az egyetlen a családban, akinek sosem volt kapcsolata és nem akarok beszélni se erről, se azt hallgatni, hogy ez nem normális dolog.
De nem fogok tudni sitty-sutty a gátlásaimon változtatni. Pláne nem egyedül. De pont ezek miatt jobban megértem az embereket és talán hasznos lesz a munkám során. Ha a magánéletben nem is, a karrierben talán több sikerem lesz...
Ismerkedtem egy lánnyal, aki 20 éves és még mindig szűz. Kedves, aranyos lány, viszont minden mást az ismerkedés elé helyezett. Neten ismertük meg egymást, sokszor megbeszéltük a találkozót is, de valami kifogás miatt mindig lemondta, holott neki sokkal több szabadideje volt, mint nekem. Két hónap után meguntam, és többet nem írtam vissza neki. Most már értem miért szűz még mindig. Ha akarsz valamit, tedd oda magad, szarj le másokat és lépj ki a komfort zónádból. Egyetem mellett el lehet menni dolgozni diákmunkásként is, lányként meg tök sok lehetőséged van alkalmi munkákat vállalni. Legalábbis még sulis koromban a csajok mindig kifogtak tök jó pár napos melókat, és azzal vígan el voltak.
Amúgy nem zavarna, ha a lánynak nem volna olyan sok pénze, mert jó dolgokat lehet csinálni ingyé is.
"Viszont egyetemen kívül sehova nem járok ahol lehetne ismerkedni, és csak ilyen céllal eljárni valami tevékenységre elég szánalmas lenne. "
Inkább ez a hozzáállás a szánalmas. Én pl most szilveszteri bulin ismertem meg egy lányt, holott nem vagyok partyállat, nem az én terepem a bulizás, de ha egyszer bejön, akkor miért ne?
1) Társaság,társaság, társaság. Ami a legtöbbet segít, valamilyen közösségbe kell járni - ez gátlástalanít, jobb lesz a közérzeted, nő az ismerőseid száma, a nemek aránya is jobb lehet stb.
2) Villamosmérnök barátnők - menj el velük egy kari rendezvényre. Ugye tudod, hogy itt 5% a lányarány? Én is ennek tanultam, az egyetemi évek kb felében majdnem hülyét is kaptam emiatt, 22 évesen kezdtem el tudatosabban foglalkozni vele.
3) Ismerkedés - bárki bármit mond, ez is egy olyan dolog amit gyakorolni kell, tapasztalatot szerezni, kudarcot vallani, tanulni belőle, majd előlről kezdeni. Piszok sok meló, ha nem vagy srácként különösen jóképű... De megéri az életnek ezzel a területével is foglalkozni. Az a baj, sok srác nem tudja, hogyan kell kezdeményezni, a nők meg nem tudják, hogyan kéne fogadni egy közeledést, reagálni rá, vagy éppen jeleket küldeni, ha ők lennének a kezdeményező felek. Ha tudatosan foglalkozol ezzel, akkor meg fogod tanulni, ha nem, akkor meg bízhatsz mindent a sorsra, szerencsére meg anyámkínjára. Dolgozni kell rajta, pont.
4) Közeg - ha nincsenek srácok, akkor vagy várod, hogy odamenjenek, és becsengessenek, vagy elmész olyan közegbe, ami tele van srácokkal, és jók az esélyeid. Az élet valószínűségekről szól, elég durván.
Ha el se olvassátok amit írtam minek válaszoltok??? XD
1.VAN ÉLETCÉLOM, PSZICHOLÓGUS LESZEK, NEM TENGŐDÖM. ÉS IGEN, VAN MIT DOLGOZNI AZ ÖNÉRTÉKELÉSEMEN.
Ha minden a külsőségekről szólna, nem is tudom mi lenne. Csúnya nem vagyok, kövér sem, de nagy a seggem, mert ilyen alkat vagyok. :D Nem lesz az életbe soha 50 centis combom, vagy kevesebb. HA NEM ÉRDEKEL A 'NYOMOROM' MINEK KELL ÍRNI? TE IS TEDD RENDBE VALAHOGY MAGAD EGY KICSIT.
2.VAN MUNKÁM, DE ÉPP CSAK MEGÉLEK BELŐLE.
78%-os Fél évente egyszer látom a barátnőim, mert nem egy városban tanulunk.
Hát ne haragudj, de én nem vagyok egy nagy bulizós, az összes barátom az egyetemvárosban otthonülős, mint én. Voltam olyan társaságban, nem találtam meg a helyem ott, idegesítette őket bármi, amit mondtam. A mostani barátaimmal egy intelligenciaszinten vagyok legalább. Az, hogy nekik ugyanezek a gondjai... a hasonló emberek vonzzák egymást. Nem állok össze akárkivel, mert jól néz ki, meg mert ideje lenne. Nem érdekel, csak a sok okoskodó, akik szerint gáz vagyok. Bárcsak nem kéne őket hallgatnom...
Interneten is lehet ismerkedni, de pofára estem már párszor, de lehet vonzom azokat, akik nem illenek hozzám...
Elég a picsogásból kérdező, szépen felmész a netes társkeresőkre ès bepasizol.
És ez vonatkozik a többiekre is! :)
Na jó, a pasik csajozzanak be :)
1 hónapon belül mindenki mutasson fel 1 sikeres randit! :)
Hajrá! :)
Szerintem először is magaddal békülj ki. Felsoroltál egy csomó dolgot, hogy te ezért meg azért nem lennél jó barátnőnek egy férfi számára... inkább gyűjts össze ugyanezzel az elánnal azt, hogy mi az, ami pozitív benned? Mi az, amit értékelhetne benned egy férfi? És ne mondd azt, hogy semmi, mert olyan nincs!
Ennyi idősen én is hasonló cipőben jártam. Nem vagyok az a bulizós, kijárogatós fajta, zárkózott is voltam, ez sem segített a dolgon. Az önbizalmam nekem a fogsorom miatt volt nullán, olyan fogaim voltak, hogy összevissza álltak, egyenesen rémisztőnek találtam, emiatt nem mertem mosolyogni. Aztán dolgozni kezdtem, miután elvégeztem az egyetemet, felrakattam egy fogszabályzót, helyre került az önbizalmam, és lám, fél éven belül lett is barátom :) Neked annyiból könnyebb, hogy a súlyod az, ami visszahúzódóvá tesz. A fogyáshoz nem kell pénz, csak idő és energia. Szerintem megéri rászánnod. Amint magabiztosabb leszel, könnyebben fog menni az ismerkedés is. Egyébként én neten ismertem meg a barátomat (Tinderen).
Szóval hajrá, messze még az év vége!
26N
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!