Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
25-30 között a kapcsolatok nagy része nem működik. Létezik vajon megoldás?
A férfi társaságunkban már páran betöltöttük a 30-at. Szerintem sokunkat kicsit lekötötte a karrier, de végül mindannyian sikeressé váltunk az utóbbi időben.
Egyedül csak azon tűnődtem el, hogy még egyikőnk sem találta meg azt a biztos társat akivel érdemes lenne komolyan tervezni.
Volt közülünk akinek már volt menyasszonya, de aztán megcsalta a hölgy. A többiek hosszabb-rövidebb kapcsolatokat élnek meg. Tehát nincs igazán probléma az ismerkedéssel, inkább a hosszútávú kapcsolatok amik egyszerűen nem működnek.
Tudom ilyen korban 25-30 között már a nők nagyrésze foglalt, vagy tele van olyan sérüléssel, traumával ami aztán rendkívül nehézzé teszi az egész kapcsolódás folyamatát. Igen, mi férfiak is tele vagyunk csalódással és bizalmatlansággal - tehát nem mondhatom, hogy a nők hibája lenne ez.
Az átlagos tapasztalatunk az, hogy az ismerkedés, és a korai kapcsolatok 95%-a halálra van ítélve már az elejétől kezdve. Általában egy hónap alatt rájön az ember, hogy egyáltalán nem passzol a másik, vagy elviselhetetlenné válik (dráma királykisasszony, vagy egyéb komoly mentális problémák... kiegészülve a stresszes karrierizmussal).
Ezen felül nem is olyan egyszerű már ismerkedni, mert nyilván kevesebbet jár el az ember ilyenkor. Márpedig bárhogy is nézem, máshogy nem jön ki a matek... minél több lányt meg kell ismerni. Arra kár alapozni, hogy hátha munkahelyen jön életem nője, akinek egy évig udvarolok és elveszem feleségül. (Csináltam ezt is hős szerelmesként 9 hónapig. Teljesen bohócot csináltam mabamból, aztán nem is lett belőle semmi... olyan is volt, hogy csak szexkapcsolatot akart a lány, mert amúgy a karrier mindenek felett és nem fér bele az érzelmesség :D hát köszi :D)
Tehát mi a megoldás? Létezik egyáltalán? Vagy vak szerencse?
Ha pedig matematikára alapozunk, akkor marad a nagy minta? 5-10%-os túlélési valószínűséggel? Ez elég ridegnek és szomorúnak hangzik... :(
válasza:Érdekes ez az 5-10%. Ha ennyi az esélye, hogy kapsz tőlem egy maflást, azt jelentős kockázatként értékelve átmész az utca másik oldalára. Viszont, ha 5-10%-od van, hogy megtalálod életed nőjét, csak legyintesz? Pesszimista e vagy :D. Ismerkedj tovább bátran, biztos találtok olyat akivel jól elleszek valami komolyabb kapcsolatban.
32/f
Jó most kicsit pesszimista vagyok, mert kaptam egy maflást újból. Más pasi talán örülne, hogy sikerült bejutnia a lány ágyába párszor... de aztán kiderült semmi másban nem stimmelt a dolog. Valahogy kinőttem már a pusztán testiségből.
Ez lenne a kapuzárási pánik 30 felett?
Igazad van, tovább kell keresni... csak régen naívan bele sem gondoltam, hogy felnőttként emberileg/barátilag sokkal nehezebb egy nővel kapcsolatba kerülni.
Tény, hogy egy startup cégnek sem úgy áll neki az ember hogy 5-10% esélyed van, ami szinte biztos kudarc. Valahol itt is ez a helyzet. Ugyanakkor amikor már a sokadik ilyet bukja az ember, akkor elgondolkozik, hogy létezik-e egyáltalán az az 5-10% 😃
válasza:25-30 között valóban màr mindenki foglalt és csak a selejt maradt? Mert akkor sok barátnőmmel az utóbbi kategóriába tartozunk, jó tudni :D
Ma sokkal nehezebb ismerkedni mint régebben, de alapvetően szerintem leginkább szerencsén múlik, illetve, hogy ki mennyire válogat, mennyire rámenős. Ahogy észrevettem valaki a kevésbé jót is megbecsüli csak legyen valakije, valaki meg inkább egyedül marad, várva a minőségi párt, aki valóban hozzá is illik, de lehet sosem találja meg azt, akit szeretne vagy simán visszahúzódobb és kb.észre sem veszik az ellenkező nemből. Az ismerettségi körömben olyannak van barátja, aki nagyszájú, bevállalós, éljünk a mának típusú lány, viszont akik szerények, csendesebbek vagy szeretnének karriert is építeni a szakmájukkal de család mellett, mind egyedül vannak.
Én még nem találkoztam olyannal, akivel teljesen passzoltunk volna és azt éreztem volna, hogy na ő az igazi.
Ma nagyon sok a magányosan bolyongó ember sajnos, nem úgy működik az egész társadalom ahogyan kéne.
Szerintem maradj nyitott, keresd a lehetőségeket hátha ràd talál :)
válasza:Én nőként már kezdek abba beletörődni, hogy egyedül fogok maradni. Eddig sem igazán vettek észre a férfiak, max. csak mint egy helyes arcot, vagy jó alakot, amit lehet d*gn!, de társként nem nagyon. Az pedig már tényleg kiveri a biztosítékot sokaknál, hogy nem hallgatom el a véleményem, sőt, kifejezetten nagyszájú vagyok (nem bunkón!). Az már nem érdekel senkit, hogy míg én őszinte vagyok, és felvállalom azt, hogy emiatt megharagszanak rám, addig mások már 100 hazugságot is mondanának. De nem baj, van egy álmom, egy célom, amit pont most tudok majd elkezdeni megvalósítani, így egy kb. 10 évig más nem nagyon fog beleférni az életembe, és ez nem karrierizmus, hanem csak annyi, hogy nem vagyok hajlandó más kényelméért lemondani az álmairól. Nem akarok a saját boldogságommal fizetni más boldogságáért. Mondjuk egy pasi még talán beleférne, de gyerek tuti nem, de nem is bánom. Én soha nem voltam az a fajta nő, aki a háttérben mindent elintéz, hogy a férfi haladhasson az életben. Ha így is hajlandó valaki betársulni, akkor örülök neki, ha nem, akkor nincs mit sajnálni.
31/N
"Eddig sem igazán vettek észre a férfiak, max. csak mint egy helyes arcot, vagy jó alakot, amit lehet d*gn!, de társként nem nagyon."
Amúgy ennek mi az oka szerinted? Nem lehet, hogy rossz társaságban keresgéltél?
Mert szerintem meg pont, hogy a normális férfiak többsége ilyen korban már rég kinőtt ebből - mint látod, a szex csak egy dolog... vannak sokkal fontosabb szempontok.
válasza:Hát igen, így nem könnyű. Ez természet kérdése és szerintem nem lehet csak úgy megváltozni... Te ilyen vagy, akkor el kell fogadni. Bár nem mondom, hogy nem éri meg igyekezni kicsit :)
Nekem a legutóbbi barátnőm volt kissé ilyen..., de ennél sokkal de sokkal kimerítőbb változatban. Szerintem borderline személyiségzavara volt, mert egyes napokon szinte ijesztően istenített és függőség szintjén kezelt, aztán felkelt és másnapra, valami bekattan és mint egy hideg fekete kő. Se egy kedves szó, se semmi, gyakorlatilag bármitől felrobbant. Ezt én már nem tudom és nem is akarom kezelni, mert iszonyúan mérgező tud lenni. A gond, hogy nehéz ezt kiismerni előre, mert mire világossá vált számomra már teljesen kitekerte a fejemből a csavarokat.
Amúgy biztosan a férfiak se normálisak :D ezt nem tudhatom.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!