Van ennek így értelme, vagy felejtsem el az egészet?

Egész nyáron külföldön voltam, ott megismerkedtem egy külföldi lánnyal. 5 évvel idősebb mint én, de ez nem is zavarta egyikőnket se, sokkal fiatalabbnak néz ki. Nagyon jó élményeket éltünk át együtt abban a 2-3 hétben, búcsúzóul készített nekem egy nagyon megható személyes ajándékot is. Mondta hogy majd látogassam meg. Mikor hazament mindenki, sokszor kérdezte hogy mikor megyek, nagyon várja már, el is mentem hozzá egy hétvégére. 800 km-re lakunk egymástól, teljesen szét voltam stresszelve, alig bírtam enni, nagyon sok energiámat leszívta hogy angolul kellett beszélnem, teljesen kikészültem. Soha nem volt még senkim, nem történt semmi ekkor sem, meg még rá is tett egy lapáttal hogy furcsán érezzem magam, világomat nem tudtam miután hazajöttem. Mindegyikőnk visszament dolgozni, suliba, éli az életét, mindkettőnk depressziós, de legalább én még megvagyok gyógyszerek nélkül. Kérdezte akkor is mikor megyek legközelebb, akkor semmi kedvem nem volt és most se nagyon igazából. Írta azt is még nyár végén hogy nagyon fontos része voltam az útjának. Nem tudom mennyire gondolja ezt komolyan, teljesen kiszámíthatatlan érzelmileg, de sajnos már én is ilyen vagyok az utóbbi időkben. Egyik pillanatban jól, a másikban sehogy nem érzem magam, szörnyű az egész. Mégis egy részem azt szeretné hogy feltétlenül találkozzunk, de ilyen állapontban nem is tudom hogy várjom el hogy akárki is egy ilyen döntésképtelen, céltalan ember társaságát keresse mint én. 24/F