Amennyiben még nem vagy 18 éves, a böngésződ Vissza gombja segítségével hagyd el az oldalt.
Ti hogy álltok az olyan emberekhez, akik egyedül élték le az életüket? Sajnáljátok őket vagy szerintetek inkább helyesen cselekedtek?
Mert ez elég megosztó szokott lenni - az egyik tábor sajnálatát fejezi ki, hogy "nem tudja, milyen jó dolgokból maradt ki, a szex csodálatos dolog, szeretni és szeretve lenni szintén, a család úgyszintén, a közös programok miatt tartalmasabb életet lehet élni...", a másik pedig azzal jön, hogy "igaza van, őt legalább nem tette idegileg tönkre egy kapcsolat és az ezzel járó stressz, valószínűleg kutya baja(egészségügyileg), megtalálta a lelki békéjét és abból senki sem mozdította ki, anyagilag is jobban járt..." és hasonlók.
Amióta GYK-s vagyok, én is azt látom, hogy mindkét tábor rendkívül sok tagot számlál és tulajdonképpen jó érveik is vannak a témát illetően. Ti melyik csoportba tartoztok? Aki mondjuk már elmúlt 40 vagy 50, és még sosem ért nőhöz/férfihoz, ő jól döntött vagy inkább sajnáljátok, mennyi jó dologból kimaradt?
Alapból nem sajnálom őket, csak akkor, ha ők is sajnálják, hogy kimaradt a párkapcsolat/házasság az életükből. Akik elvannak, kertészkednek, meg mittudomén, azokat miért sajnáljam?
Bár tény, hogy a nők körében tovább élnek azok, akik sosem házasodtak meg, mint azok, akiknek van férjük, míg férfiaknál azoknak van hosszabb és összességében nyugodtabb élete, akiknek van feleségük, szóval ezen az alapon jobban sajnálom az egyedül maradt férfiakat.
Idősek otthonában voltam önkéntes segítő... és azt tapasztaltam, hogy az egyedülélő sokkal kiszolgáltatottabb, elveszettebb esetleg becsavarodottabb volt.
pl egy 80 éves szűz néni mindig kikezdet az összes férfi ápolóval, hogy hadd szexeljen már ő is egy kicsit.
Vagy a 70-es bácsika, aki mindig elővette a farkát vagy markolászta magát ha nő a közelébe ment és ajánlgatta magát.
Persze voltak kevésbé deviáns öregek is... egy nénike nagyon zárkozott volt. Mindig kedves volt, meg mosolygot az emberre... de elveszettebb is.
Magánügynek tekintem, mivel szerintem más életébe beleszólni élkepesztően pofátlan dolog. Éljen akárhogy.
Aki így él nyilván megvan rá az oka h miért teszi.
Pl valamilyen betegség miatt (pl AIDS) személyiségbeli ok, nincs rá ideje a munka miatt, van valamilyen szenvedélye, sport , videojáték.... 100 féle variáns szóba jöhet.
Milyen az ha valaki GYK-s?
Én egyik táborba sem tartozom. Csak akkor érdekel az ilyen téma, ha közeli ismerősömről van szó. Őt pedig attól függően sajnálom vagy örülök neki, hogy miért alakult úgy, hogy egyedül él és hogyan érzi magát ebben a helyzetben. Ha boldog tőle én sem fogom sjanálni, ha szomorú miatt akkor viszont igen. Én voltam sokáig egyedül és jól éreztem magam, ahogy most párkapcsolatban élek és nagyon boldog vagyok.
"Nincsen rozsa tovis nelkul,szerelem szenvedes nelkul." De szep. :)
Vannak dolgok az eletben, amikkel muszaj megbekelni, es meglatni bennuk a szepet, ha elni szeretne az ember, mert ezekkel jar az elet. Ha ezekkel szembe mesz, olyan, mintha tv taviranyitoval akarnal xbox-ozni, nem pedig a hozza tartozo karral, es ennek mi lesz a vege? Nem fogsz xbox-ozni. Annal meg, hogy elve eltemesd magad, mert te nem fogadod el az elet torvenyszeru dolgait, az is jobb, ha felkotod magad.
Szerintem nekik van igazuk, pláne, hogy manapság a kapcsolatok több bajt okoznak, mint amennyi örömöt. Az egésznek semmi értelme, még akkor is nagyon könnyen ráfaraghatsz, ha jóképű vagy csinos vagy.
Aki egyedül van, az mindezt megspórolja, sose kell válnia senkitől, megmarad a józan esze, és arra fordíthatja az idejét-energiáját, ami mondjuk meg is térül.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!