Mi lesz így velem?

Sziasztok! Elég hosszú lesz, de úgy érzem ki kell írnom magamból vagy megbolondulok. Ma lettem 27 éves és úgy érzem, csöd az életem, és semmi értelme semminek. Folyton pánikolok, öregnek érzem magam mindenhez. Eleve amolyan magányos farkas vagyok, szeretem azt, hogy elég független vagyok ahhoz, hogy olyan életem lehessen, amilyet csak akarok. Szeretem a szabadságomat, de mióta egy ismerösöm férjhez ment, félek. Nem nagyon izgat a párkapcsolat. Mármint a direktbe keresés megrémít, taszít. Persze már volt egy hosszabb, 4 éves kapcsolatom, de ö nem igazán volt odáig a szexért, szóval nincs túl sok tapasztalatom. Ez is fusztrál. A problémám, és erre keresek itt választ, hogy mi lehet velem a baj: attól félek, hogy így kevés tapasztalattal nem kellek majd a kutyának sem, és örökre egyedül maradok, pláne, hogy amúgy sem vagyok egy feltünö típus. Mármint nem vagyok ronda, söt, csak nem szeretem a mostani divatot. Ugyanakkor azt érzem, hogy ez egy külsö nyomás. Tulajdonképpen regisztráltam egy randioldalra, de valahogy vérre menönek éreztem, meg tényleg elég problémás emberek voltak fenn. Szóval érzem, hogy ciki, hogy nincs pasim, de utálom a gondolatot, hogy ha nem akarok öregen majd egyedül maradni, akkor muszáj. Elvégre nekem csak a szüleim vannak, akik már 80 évesek, meg két barát. A gyerek nem sürget, mert nem akartam sosem, nem tudnám feladni az életemet, épp elég ideig alkalmazkodtam már mindenben másokhoz. Kérlek adjatok tanácsot!