Ha randiztok valakivel, és szemlesütve kiböki, hogy még sosem volt szerelmes, akkor hogy reagáltok?

2 Pontosan.

Az a szerencsés ember aki átélheti. Nem sokan vannak ilyenek. Mondhatni alig. Ezért sok sok ember kitalálja, mert mással nem tudja magyarázni, hogy csak hormon, meg kémia. Holott ez nincs így.

Isten egyetlen egy embert rendelt melléd. Nem többet.

Van aki elszalasztja, van aki egyéb oknál fogva-félre megy, tőle idegennel köt házasságot, és mire megérkezik az a személy az életébe, aki neki lett rendelve, már foglalt.

Van aki van olyan szerencsés, hogy megismeri, de különböző befolyások miatt el is veszti az illetőt.

Szóval elég sok tényezős dolog. Alig van olyan ember a világon, aki jókór, van jó helyen.Ezek azok, akik hallgatnak Istenre, és tűrelmesen várják a másik felüket. És azonnal felismerik amint megérkezik az életükbe.

3 Nem véletlenül vannak a szerencsétlen kapcsolatok, amik teljesen egyértelműek, hogy két össze nem illő ember került házasságba. Ezek a házasságok rendszerint felbomlanak és különböző sérüléseket okoznak az adott embereknél, amit vagy kihevernek vagy nem.

Meg léátezik olyan is, hogy két nem összeillő ember házasságot köt, és menet közben megtér Istenhez, és Isten belép a házasságukba, és szellemi módón rendezi a kapcsolatát a két embernek, így megerősödik az ilyen házasság, és előfordul benne, hogy érzelmek is lesznek. De ez Isten nélkül nem megy.

A kősziklára (Jézus-ra) épült ház, nem mást takar mint a házasságot. Ha Kősziklára Jézusra építkezel, és IŰsten valóban belépett abba a házasságba, azt akár milyen hányattatások, próbák is érikk mindig fennmarad. Ott nem lesz válás.

Ha homokra (csak világi) egy kissebb megrázkódtatás is válást eredményez. Nem bírják ki a nagyobb problémákat.

Na és akkor mi van, ha nem járta át a lelkét mámoros tűz, hogy nem érzett még senki iránt forró szerelmet, igazi mély érzèseket?

Az emberek nagy része ilyen.

Erről nem kell beszélni randin, csak akkor ha kifejezetten érdekli a másikat. Vagy annyit mondasz, ehhez neked hosszú idő kell.

A mai világban erre törekednek a legkevésbé.

Vannak a romantikafüggök, ez náluk jelenthet valamit, de èpeszű ember kerüli őket, mert egy kapcsolat náluk addig tart, amíg nagy a szerelem.

Ezt nehezen értem. Pl. Sokat szerelemnek nevezik a puszta érzéseket, vonzalmat, erõs tetszést és érdeklõdést a másik személy iránt. Sokan nem élnek át “igaz szerelmet”, de nem is mennek bele olyan kapcsolatba, ahol semmit nem éreznek. Emiatt én is furcsállom a srácot. Így, hogy kapcsolatokban volt szerelem nélkül, eléggé rossz szemmel néznék rá és kétszínūnek tartanám. Minek ment kapcsolatba, ha nem érzett semmit?

Az érthetõ, hogy sosem érzett “igaz szerelmet”, de az nem, hogy sosem volt szerelmes, annak ellenére, hogy kapcsolatai voltak.

Mit jelentsen az, hogy “kihívás elé állít”? Elég erõltetetten hangzik, az ilyesmi magától jön, nem várjuk el a markunkat tartva a másik embertõl. Igazából hülyén hangzik így: “sosem voltam szerelmes, szeretném, ha te lehetõvé tennéd, hogy végre az legyek”

A szerelmes kapcsolatok inkább úgy indulnak, hogy kezdéstbõl érzelmeket táplálunk egymás iránt, és azokról beszélünk, abból építkezik az egész, nem pedig az elvárásainkat lebegtetjük.

Én jól megvagyok önmagammal és nem kell versengenem az exekkel, sem bizonygatnom.