Ha fiatal nőként abszolút nincs szerencsém a férfiakkal akkor hanyagolnom kéne a társkeresést inkább?

Már gimiben is az első szerelmem tönkre tette 6 évemet a hatosztályosban.Emiatt egyetemen kezdtem pasizni 19 évesen.A legelső barátom megkritizálta a külsőm kidobtam erre hónapokig követett a barátaival 3 fickó járt a nyomomban szerencsére mielőtt rendőrséghez fordultam leálltak.Mostani párommal terveim szerint nemsokára szakítok 3-adjára mert elvagyok vele de nem ő a jövőm az elég problémás lenne ha az lenne.Viszont minden szakításkor írkált,hívogatott,nyakamra járkált végén úgy vette nem szakítottunk.Tavaly egy másik sráccal randiztam párszor közben vele szakítottam azt mondta ha van más megvereti vagy kitol vele ezért titkoltam de lebuktam mert összejártam vele többször mint terveztem sajnos csak ilyenkor képes normálisan udvarolni.Emiatt visszajöttem hozzá és megcsalásnak vette az egészet.Ha szeret is valamennyire nekem úgy tűnik inkább birtokol ez a kapcsolatban is látszik egyedül már a depresszióm leszámítva jobban boldogulnék. Na az a srác akivel meg tavaly jártam és hamarabb szakítottam rossz hírem terjesztette egyetemen pedig az okot sem tudta miért küldtem el nem akartam hogy hülyeségbe keverje magát.Szépen váltunk el bár megsértődött nem gondoltam volna hogy ezt fogja csinálni.Amúgy lehet nem ő indította a rosszhírem terjesztését ő csak beállt és fokozta mert mint kiderült valószínűleg mások és más miatt terjesztették a rossz hírem. Na de akkor is.Most arra gondoltam hogy szakítás után inkább hagyom a fenébe a férfiakat és foglalkozom magammal mert elvesztettem a bizalmat irányukba.Arra jó a párkapcsolat kerítése az én esetemben hogy ne tudják haladni és hülyeségekbe keveredjek.Aki már hasonlóképpen döntött adhatna tanácsokat ehhez.