Huszonéves fiúk/férfiak, ti ezzel hogy vagytok?

Sikertelen vagyok, eddig nem volt párkapcsolatom, de ennek nagyrészt magam vagyok az oka. Szerintem. Annyira frusztrált nem hiszem, hogy vagyok, bár tény, hogy hiányzik.

Rajta vagyok a témán, valamelyest próbálkozok - egyelőre neten. És olyan pedig nincs, hogy nem kellenék senkinek. :) Mások lehet sírnának és kifogásokat keresnének, de ez nem vezet előbbre. Máskülönben sem tudom elképzelni, hogy ne lenne olyan lány akivel kölcsönösen szeretjük egymást és tetszünk egymásnak. Annyi korombeli lány van, hogy ezt lehetetlennek tartom...

Már múlt időben írom: kitartó vagyok és hisztéria helyett nem adom fel, teszek a célom eléréséért. Ez nem azt jelenti, hogy ha kosarat kapok akkor zaklatom a hölgyet, hanem azt, hogy majd lesz más és nem másokban keresem a hibát, amiért nem jött semmi össze.

Vagyis így volt. És meglett az eredménye.

Nem feldolgozni kell, hanem nyugtázni, hogy valamit rosszul csinálsz és/vagy rossz helyen keresel. Lépj tovább és ne add fel. Minden más csak kifogás/nyafogás.

Ez amúgy az élet többi területén is igaz.

27/F

Nálam a sikertelenség abban nyilvánult meg,hogy ha egy lánnyal elkezdtem ismerkedni és jól is indultak a dolgok,akkor is lepattintottak,mert valami b*zer@ns a képbe került.Sok olyan volt,aki pár hét elteltével gondolta,hogy akkor ad egy esélyt a b-tervnek(nekem).Persze azért annyi tartásom volt,hogy hanyagoljam a folytatást.Hozzá teszem,hogy soha nem az olyan nőkre hajtottam,akik top modellek,hanem a saját súlycsoportomban (meg alatta) próbálkoztam.

21 évesen ráuntam és jegeltem a párkeresést,jobban ráfeküdtem az edzésre,kicsit adtam magamra.Aztán 23 évesen unalmamban regisztráltam egy társkeresőre,naponta legalább 3 csaj nyomogatott szivet,kaptam az üzeneteket.Aztán a vége az lett,hogy normális kapcsolatot találtam.A társkeresőkön nekem a legtöbb lány egyformának tűnt,aztán ahogy nézegettem megláttam egy kicsit teltebb lányt,akiben valami egyből megfogott.Azóta is együtt vagyok vele.Ő volt igazából az első nő az életemben.

28/F

Nem próbálkozok senkinél, emiatt pedig büszke vagyok magamra, hogy senki életét nem keserítem meg ezzel, tehát lényegében jót cselekszem :D S végülis az elsődleges célom, hogy jó ember legyek, szóval így azért elviselhető.

26/F

Gyakorlatilag sehogy nem dolgozom fel. Bizony attól, hogy én ronda vagyok, bennem is ugyanazok az ingerek és ösztönök dolgoznak 16 éves korom óta. Persze állandóan le van ugatva az ember, amikor kimondja, hogy egy szexért is összetenné a két kezét, de mondanom sem kell, ez mindig olyanoktól jön, akik vagy hetente mással fekszenek le, vagy sosem voltak párkapcsolat nélkül, vagy aszexek.

Természetesen az agyam és a jellemem ennek megfelelően alakult az évek során. Egyrészről teljesen érdektelenné váltam mindenkivel szemben. Kórházba került, meghalt valaki? Shit happens. A mindenkibe persze én is beleszámítok: diplomával is a karrierem csúcsa eddig árufeltöltés volt, az autóm egy 26 éves csotrogány, nem érdekel, ez van. Megdöglök? Szintén ez van. Az egyetlen helyszín, ahol mégis vigyázok, az az országút. Nem azért, mert az én vagy mások élete nagyon izgat. Pusztán azért, mert nem vagyok hajlandó lebénulva élni, de börtönbe se fogok menni egy elhamarkodott kormánymozdulat miatt.

A pozitívum ebben az, hogy alig van veszélyérzetem: a boltban, ahol most dolgozok, csomó fukszos cigány járkál alkudozni, fenyegetőzni. Tudom, hogy bármikor megkéselhetnek, de habozás nélkül visszaszólok nekik (nem kell a polkorrekt kamuduma, aki dolgozott már kereskedelemben, az tudja csak igazán, hogy mindig a cigányokkal és esetleg az idősekkel van a probléma). Magyarán nem érdekel, ha megpusztulok se, az én életem egy fabatkát nem ér. Ez egyébként még vagány magabiztosságként is értelmezhető lenne, de hát semmire nem megyek vele, ha nincs kinek megmutatni, milyen menő és határozott vagyok...

Nagyjából 60 levelet küldtem el több mint egy év alatt társkeresőn. Ebből jó, ha 15 választ kaptam - de ebből is 3 elutasítás volt. Életem első és valszeg utolsó randija így jött össze, majd volt egy jóképességű pesti csaj, aki két hónapnyi hülyítés után nyögte ki, hogy "bocsi, nem akarok veled találkozni, mert nekem X település messze van". Illetve egy harmadik, akitől én még összefüggő, 3 szónál hosszabb üzenetet nem láttam leírva. Élőben értelemszerűen még ennyi sikerem sincs, pedig még diákmunkás koromban próbálkoztam minden létező lánynál, aki velem együtt dolgozott. Ebből a legtöbb az volt, aki eljött velem találkozni, majd miután mondtam neki, hogy ez amúgy randi volt, ő a pofámba vágta, hogy "bocsi, nem vagy az esetem". Ééérdekes, senkinek nem vagyok az esete?

Úgyhogy az már biztos, hogy 25. születésnapomon meglepem magamat egy időponttal egy hivatásosnál, ha addig is szűz maradok még - márpedig ha 24 év és 9 hónap nem volt elég, hogy elveszítsem, akkor három se lesz. Amúgy ha a jellememet mosléknak találod... gratulálok, eltaláltad, az is! Viszont meglepően jó színész vagyok, tehát látványosan el tudom játszani az intelligens, kedves embert. Megjegyzem, nem is voltam mindig ilyen, a rengeteg csalódás és frusztráció előtt bizony pontosan egy intelligens, kedves ember voltam. Sőt, ha találnék valakit, talán még elő is jöhetne a tiszta énem. De addig minek? Ha mások is szarba se néznek, gyerekként kezelnek a külsőm miatt és még csak egy esélyt sem kapok az élőlények de facto legfontosabb céljának elvégzésére (ami ugye a fajfenntartás, és ösztönök vezérelnek rá), addig minek legyek jófej és mi motiváljon bármire is?

#8 leírtad mind azt ami én is vagyok csak engem kiskoromban csufoltak megvertek es azota sincs onbizalmam 21 évesen. Az a teher ami lelkileg ezzel jár már az ongyilkossag gondolatát hozza elém mert nagyon szeretek nőkkel beszélgetni ha pedig kapok egy ölelést 10 évente egyszer egy fiatal tehat nem anyamkoru nőtől akkor az nagyon jó érzés mivel még ez sem adatik meg a kinézetem miatt es az hogy főleg nyáron csomó párt látok egybefonódva csak elkeserít lehet mondani rám hogy ilyen pasi nem kell senkinek mert nem vagyok talpraesett vagy férfias de ezt is azok mondják legyen nő vagy férfi aki már nem kevésszer szexelt igy konnyu nekik a végére csak annyit ne csodálkozzanak a nők ha egy pasi hivatásoshoz megy a pasik 70%-a ha nem több azért megy mert magányosak és ott megkapják egy notol mindazt vagy csak egy részét amit normál esetben nem mert nem érdekli a nőket az adott pasi en nem csak azért mennék mersz szex van nyilván ez a fő ok de ott egy nohoz olyan kozel kerulhetek mint soha es ahogy olvasgattam sokan ugy viselkednek kozbe mintha evek ota a baratnoje lenne bujik hozza, kedves vele, lehet beszélgetni és nem csak egy fadarab az ágyban az egészben az a rossz hogy pénz függvénye a a dolog nem 2 forint 1 óra náluk de ha ez kell hogy valaki ne legyen ongyilkos akkor ez van akik nők meg nyavajognak hogy egy normalis pasi sincs azok elmehetnek a pics@ba mert van csak az nekik nem kell max 30 végén mert addigra kiélik magukat es jo az unalmas biztonsag de akkor mar keso

Én bolondulok a nőkért és még valogatos se vagyok ha arcra tetszik akkor nem szamit a fenék vagy a mellméret max ne legyen 170 cm mellé 98 kilo de mivel ha odamegy az ember az utcán valakinez van hogy csak továbbsétál a csaj annyit nem mond h fogolj meg nem értem miért nehéz megállni 10 másodpercre és aztmondani h ne haragudj de nem jossz be vagy valami ezekutan hogy legyen kedve, önbizalma az embernek ? Semmi sem ad akkora onbizalmat mint mikor tudja a pasi h bejon egy nőnek legalabbis szerintem es megis nagyon sok nő a romboló becenevet vehetné fel mert leszarják hogy a másik mit érez és lerombolják az eddig osszekuporgatott onbizalmat a helyesirasert elnézést kérek telefonrol fogalmazodott meg bennem mindez. Ha valakinek vannak érvei ellenem várom válaszát