Van olyan hogy valaki nem tud megmaradni egy nő mellett hosszútávon? Többi lent.

Persze, hogy van. Jellemzően azok, akik soha a büdös életben nem tanultak meg összedolgozni másokkal, felelősséget vállalni és nem volt sem közeli barátjuk, sem testvérük, sem semmi, hogy észrevegyék a társukban az embert.

Csak az marad hosszú távon párkapcsolatban, aki szereti és tiszteli az embert a másikban. Ha pedig ez a feltétel teljesül, nem beszélünk ilyenről, hogy izgat egy idegen, mert én pl árulásnak és szemtelenségnek élem meg a párommal szemben, ha kikezdenék bárkivel vagy ha szemet vetnék bárkire. Ő a barátom, vele haladunk előre az életben, felelünk egymásért és megbeszélünk egymással mindent. Egymásnak a kedvében akarunk járni és szexuálisan is meg tudunk mindent beszélni, megvalósítani, ahogy a való életben is. Ez az ember objektív szemmel nem olyan, aki helyett ne izgulhatnék rá másra. De annyi dolog van köztünk és annyira jól működünk, hogy minden érdeklődésemet elvesztettem másokkal szemben szexuális szempontból. Sosem tenném fel a kapcsolatomat egy idegen szarra, bármilyen vonzó. Majd talán lesz valaki, akivel kapcsolatban ezt képes leszel érezni. Ha nem, akkor meg bocs, de elb..ott vagy. Csak a pszichopaták nem képesek kötődni.

Sajnos igen, van ilyen.

Mindig is volt ilyen ember.

Pl. Casanova neve rémlik neked? kacsintás

Alapvetően ez azért nem az ideális állapot, de sokan élnek így.

Ez fiatalon szép, és jó, ez 60-70 évesen fog visszaütni, mert akkor már nem fogsz kelleni az új cicababáknak. S ilyenkor lesznek a magányos kivénhedt kujonok, akiket nem ápol a hű társuk, a kedves anyóka, aki vele öregedett meg.

Fiatalon persze ebből semmit nem érzel.

Amúgy e mögött az állandó hódítási-bizonyítási vágy mögött állhat egy kisebbségi komplexus, egy elutasítottság érzés, amit kompenzálsz azzal, hogy na, ez a jó nő is már az enyém, ő is elfogadott, stb.

Ahol a kötődés ennyire nem tud kialakulni, ott azért van valami bibi.

Ma ez elég gyakori, kb semmi furcsa nincs benne.

Mondom, az öreg korodra viszont majd gondolj, még időben, és jó úgy intézni a dolgokat, hogy egyszer mégis csak megállapodj.

#3 S ilyenkor lesznek a magányos kivénhedt kujonok, akiket nem ápol a hű társuk, a kedves anyóka, aki vele öregedett meg.

Akkor mit tanácsolsz, ehelyett inkább éljük le az életünket párkapcsolatba kényszerítve, holott nem tesz boldoggá, nem arra vágyunk, csak azért, hogy legyen aki cseréli a pelenkát, mikor öregek leszünk? Ez mi, ha nem önző és idióta hozzáállás? Inkább leszek magányos öreg éveimben, ki a francot érdekel már akkor, de a fiatal éveimet igenis úgy fogom leélni, ahogy nekem jól esik. Vannak emberek, akiket a párkapcsolat tesz boldoggá, mások nem tudnak megállapodni, mert 2-3 randi után ráunnak bárkire, nem tudnak komolyabb dolgot kialakítani és/vagy nem akarnak. De ha őket ez a változatosság teszi boldoggá, akkor csinálják ezt.