Lúzerség lenne az ha egy gyermektelen férfi összejön egy gyerekes anyukával?

Az.

Elvált nő nem férfit keres, hanem apát.

A férfi majd akkor jön képbe mikor te lent játszol a gyerekkel :)

Nem lúzerség. Nem minden gyerekes anya törekszik arra,hogy azért legyen egy társa,hogy eltartassa a gyerekeit valakivel.

Magamból kiindulva én azért szeretnék társat,mert nem vagyok boldog.

Szeretetre ,törödésre,megértésre van szükségem.

Egyáltalán nem lúzerség.

2 ember vonzódik egymáshoz, összeillenek és össze tudják egyeztetni a céljaikat, jövőképeiket, igényeiket, vágyaikat.

Mi lenne ebben a lúzerség?

Semmilyen előítéletem nincsen azt illetően, hogy csak eltartót keresne, mert akiket ismerek a környezetemben többnyire önállóak és sikeresek - sokszor "erősebbek", életrevalóbbak, mint a férfiak.

Elsőre furcsán hangozhat, de ha elvált akkor az inkább egy erősebb személyiséget takar, mert inkább változtatott, minthogy ott ragadjon a langyiba. És ez nagyon sok emberből hiányzik, mondhatjuk, hogy kb népbetegség (nem azt akarom mondani, hogy a kapcsolatokban felmerülő problémákra a szakítás/válás az univerzális megoldás, de fel kell tudni ismerni mikor nem működik, nem lehet megjavítani és lépni kell).

Amitől tartok (és ez lehet hogy prejudikáció, bár kétségkívül nem alaptalan), hogy betolakodónak, idegennek, megtűrtnek érezném magam.

Egy anyukának mindig a gyereke lesz az első. És ez így is jó és természetes. De innentől az érzelmeink és a kapcsolatunk nem egyenlő alapokon nyugodnának.

Nekem ő lenne az első, de én csak az X gyerek + 1-ik lennék, ő a gyerek mellett vágyik egy társra is én meg a társat látnám benne.

Másképpen megfogalmazva nem tudnánk megélni azokat az érzéseket, élményeket, intimitást, teljes odaadást, osztatlan figyelmet, ami csak kettőnkről, a kettőnk kapcsolatáról 2 független ember közeledéséről, egymás iránti elkötelezettségéről szól.

Mert ő már elkötelezte magát, ami kötelék mindig is erősebb lesz.

"Egy anyának a gyereke az első."

Ez így van. De az ember lánya nem csak anya, hanem nő is. A nőnek pedig a szerelme a legfontosabb.

Ha nem egy gyerekén majomszeretettel csüggő ősanyáról van szó, akkor a gyerekes nő ugyanúgy működik, mint a gyermektelen. Jó esetben van nagyszülő, aki időnként gyerekfelvigyáz, és van a gyereknek apja, akinek van láthatási joga, tehát rengeteg program kivitelezhető kettesben.

Egy egyedülálló anya megtanul talpraesettnek lenni, önálló és kreatív, nem támaszkodik senkire. Általában többet keres, mint átlagos társai, jobb a szervezőkészsége, két lábbal áll a földön, mert rákényszerül. A gyereke eltartására gyerektartást kap a gyerek apjától. Ha ismerkedik, nem lúzert, hanem társat, szerelmet keres.

Egy kétgyerekes elvált nő, boldog párkapcsolatban